Miért lesz sok nő elviselhetetlen, megkeseredett gyermekvállalás után?

Csak megjegyzem a hozzászólásokhoz: Egy kisbaba mellett nem kell éjjel-nappal ott lenni! Ez csak újabban lett divat..

Az első perctől a saját ágyában kell altatni. Kezeügyébe adni a korának megfelelő játékot,és két szopi között magára hagyni. Ha sír,megnézni,hogy mi lehet a baja. Ha semmi,akkor sírhat nyugodta 5-10 percig. Nem lesz ettől semmi baja. Az esti és a reggeli szopi között az időt fokozatosan kitolni hosszabbra. Akkor 2-3 hónaposan már átalussza az éjszakát is. (Anyáink,nagyanyáink is így csinálták,mert másnap dolgozniuk kellett! Ettől nem lett egy gyerek sem lelkisérült,csak kiegyensúlyozottabb.) Így az anyuka is tud aludni éjszaka. Amíg a baba két evés közt eljátszik az ágyában,tudja a munkáját végezni. Akkor lesz ideje délután a közös játékra,rendbeszedni önmagát. 4-5 hónaposan már egy-egy órára rálehet bízni az apukára,nagymamákra,és lehet menni fodrászhoz,vásárolni,vagy csak sétálni. 6-7 hónaposan már akár aludhat is néha a mamánál.

Az ilyen anyuka nem lesz állandóan fáradt,megkeseredett,és a baba sem lesz hisztis,az anya állandó jelenlétét kívánó gyerek. Nem megy tönkre a házassága sem.

A gyerek öröm és bánat is egyszerre. De okosan kell kezelni a helyzeteket. Nem csak ő a fontos egyedül,hanem az egész család.

Csak ezt a mai anyukák nem látják be.

40 éves,4 gyerekes,jó házasságban élő anyuka.

Utolsó, én vagyok az az egyedülálló anyuka, aki korábban is írt (nem a 30-as).

Én is úgy gondolom, ahogy te, csak a többség nem. Én baba mellett is dolgozom, kb egy hónapos kora óta. Előbb csak itthonról, majd fokozatosan kezdtem bejárni, és most heti 2 alkalommal pár órára bemegyek. Ennek több oka is van, egyrészt a munkaköröm nem olyan, amit átadhatnék másnak, vagy elmehtnék belőle 2 évre szabira, másrészt kell a pénz.

Látnád, hogy néznek rám a kolléganőim! Most nem akarom alábecsülni őket az iskolázottságuk miatt, de nincs phd fokozata egyiknek sem... Arra viszont van idejük, hogy engem becsméreljenek, micsoda egy szemét anya vagyok, mert otthon hagyom a gyereket 5 óra hosszára, és nem egész nap össze vagyok kötve vele, hanem mást is csinálok, és ha már bementem dolgozni, akkor még ebédelek is egyet. Én vagyok az antikrisztus... Hát ilyen a közfelfogás. Már attól is ki voltak akadva, hogy én 9 hónapos terhesen miért vezetek autót. No comment....

Én vagyok a 30-as.

Csak azt felejtitek el, hogy egyrészt nem mindenkinek van állandó segítsége, akire bármikor rábízhatja a gyereket, másrészt meg attól, hogy 5-10 percig magára lehet hagyni a gyereket, vagy akár fél órát is eljátszik egyedül, attól még bizony ott kell lenni. Nem az ágya mellett ülni, de ugye nem gondolod, hogy fodrászhoz megyek, ő meg itthon marad egyedül?!

Amúgy igen, én is elmentem fodrászhoz az elmúlt fél év alat egyszer, ám ez komoly szervezést igényelt.

Ja, és dolgoznék is szívesen, csak mivel a babám anyatejes, így csak itthonról tudnék, ilyen típusú munkát viszont nem találtam.

De ennek ellenére nem vagyok frusztrált, sem elviselhetetlen a környezetem számára, viszont sokan ezt nehezebben élik meg. Szerintem nekik inkább segíteni kéne, és nem tovább osztani az észt, mert abból kapnak eleget.

Üdv

Igen, az mondjuk tényleg igaz, hogy nem mindenkinek van olyan munája, amit otthonról is el tud végezni. Ha vki korábban eladó volt, akkor az nehezem menne...

De szerintem is megoldható valahogy, hogy az anyuka kicsit ki tudjon kapcsolódni. Nekem már az is sokat segít, ha felöltözöm normális ruhába, és nem az otthoni lhányt melegítő van rajtam.

Például: a legtöbb baba azért házasságba/párkapcsolatba születik. Ha apuka hétközben dolgozik is, akkor hétvégén biztos akad egy szabad órája, amíg anyuka elmegy aerobicra/futni/fodrészhoz/barátnőjével meginni egy kávét/stb. És mindjárt már emberként megy haza.

Nekem a fodrászom házhoz jár, mióta szültem. Neki jobb így, mert a szalonban fix fizetést kapott, hiába fizettem akármennyit a hajamért, abból ő nem látott pénzt. Így meg mindet ő kapja. Nekem jó, mert nem kell megoldanom a baba felügyeletét, és fele annyit fizetek, mint a szolonban. Biztos van még ilyen fodrász.

Rengeteg egyetemista vállal gyerekfelügyeletet, óránként pár száz forintért. Ha valakinek nincs állanó babysittere, mert nincs rá pénze, nincs rá szüksége, akármi, akkor is ott lehet hagyni a babát egy kedves egyetemista lánnyal 2 órára, összesen kb 1200 forintért.

Én tudom, hogy mióta megszületett a kislányom, két óra alatt a világot meg tudom váltani, annyira hatékony üzemmódra kapcsoltam. Ennyi idő sokmindenre elég, amitől anyuka feldobódik, önbizamat kap, jobb kedvű lesz, és újult erővel folytatja a dolgait.

Szóval semmi sem lehetetlen, csak ki kell találni a megoldást.

Ezt azért írtam, hátha tudok öteletet adni olyan anyukáknak, akik már teljesen belefásultak a gyereknevelésbe (amit amúgy megértek, se sajnos tenni kell ellene, tudatosan, mert minél inkább elhagyja magát valaki, annál rosszabb lesz).

Én elviselhetetlen vagyok, tudom.

Két gyerekünk van, egy 2,5 meg egy fél éves. Tervezett gyerekek, együtt csináltuk őket. Viszont a férjem élete szinte semmit nem változott, amióta megszülettek a gyerekek.

Segítségem semmi nincs. Egy nagymama él csak, de ő meg még nem nyugdíjas, ráadásul a baba anyatejes, ezért max hétvégén tudom elvinni a gyerekeket anyuhoz 1-2 órára.

A férjem este 10-kor jár haza. Egész nap egyedül vagyok a két gyerekkel.

Az elsővel még semmi gond nem volt. Ezért is mertem bevállalni ilyen hamar a másodikat. Vele viszont kifogtam.

6 órát alszik egész nap! Éjjel is fent van min. 2-szer, nappal max fél órát alszik. Szó szerint pisilni sem tudok elmenni tőle. A férjem annyit már elismert, hogy ő már nem bírná a helyemben. Viszont ha itthon van, nem segít semmit, sőt, elvárja, hogy őt is én szolgáljam ki, mert ugyebár ő dolgozik. Én meg fél éve napi 4 órákat alszom, mert ő ugye sosem kel fel a gyerekekhez. Ennek ellenére szex az minden nap kéne, holott én azt lesem, hogy mikor találok már egy ágyat, hogy lefekhessek aludni.

Ha szabadnapos, akkor megy a rokonaihoz, a haverjaival szórakozni, mert ugye neki az jár. Megengedi, hogy én is menjek, persze. Csak nem tudom, akkor ki szoptatná meg a babát?

Mindemellett tényleg nem nézek ki jól, mert a szülés után maradt rajtam egy csomó súlyfelesleg. Jártam már így, napi 2 óra torna, és le tudnám adni. Ha-ha, mikor? Ez is borzasztóan frusztrál.

Na, meg a társaság is. A 2,5 éves lányom már beszél, igazán édes. Meg tudjuk beszélni, hogy a mesekönyvben milyen színű a kutyus. Ennyi amit én emberekkel kommunikálok.

Na, te hogy bírnád?

Na, ezzel teljesen egyetértek! Jó ötleteket is írtál szerintem.

Amúgy én is eljárok néha, mert azért ritkán bár, de van segítségem. Azért az apukáknak akkor is többet kéne segíteni, főleg ott, ahol együtt vannak! Mostanában sok ilyen kérdést láttam itt is, meg egyébként is felmerült több helyen a környezetemben, ahol egy kicsit átfordult a dolog, és mint az itt kérdező is, úgy merül fel, mintha ez a férfiak problémája lenne, mert anyuka nem a legfittebb korszakát éli.

De igaz, hogy ha az ember lánya kicsit rendbe teszi magát, akkor a közérzete is jobb lesz és máris derűsebb az egész nap. Néha ugyan be kell ültetnem a kismanót a hordozóba és végignézi, ahogy készülök, mert máshogy elégedetlenkedik, de tényleg minden megoldható. Őt is szeretem csinosan felöltöztetni és így pl. mindketten szépen kiöltözve megyünk sétálni, még akkor is, ha csak a közértbe megyünk. Tényleg jó érzés, amikor látok egy zsíros-összefogott hajú melegítős babakocsit toló anyukát, hogy mi nem olyanok vagyunk. És ez igaz, hogy ezért ők tudnának tenni és jobban is éreznék magukat. De megértem, hogy nem mindig egyszerű. Mindenkinek magában kell először helyretenni azt a dolgot, hogy NŐ is akarjon maradni és akkor már csak részletkérdés lesz a többi, csak sokak azt fogják írni, hogy a háztartás meg a gyerek mellett saját magukra már nem marad idejük... mondjuk én előbb mosom meg a hajam, minthogy nekiálljak főzőcskézni, de lehet, hogy ilyen szempontból egyszerűbb egyedülállónak lenni, mert senki nem kér számon.

a 22:50-es választ a 22:40-es válaszodra írtam :-)

a 30-as anyuka

Ez nagyon szomorú :( :(

Én a helydben nappalra fogadnék valakit, egy bejárónő-babaysittert, aki segít a dolgaidban, vagy akár csak foglalkozik a gyerekekkel, amíg te alszol másfél órát. Ha napi 2-3 órát jönne, vagy akár heti 2 alkalommal, az is óriási segítség lenne. Anyagilag pedig nem vágna a földhöz. Mikor én kerestem babaysittert, rengeteg frissnyugdíjas nagymama jelentkezett, 6-700 ft-os órabérért, de egyetemisták is, ők akr 500ft-ért. Én végül egy középkorú hölgyet választottam, de voltak még jópáran, akik nagyon szimpatikusak voltak.

gyereksziget.hu-n adtam fel hirdetést.

Ha a férjeddel nem tudod megértetni, mennyire nehéz neked, és nem segít semmit, akkor ez ellen igazán nem lehet kifogása. És akkor lesz melletted egy ember, heti pár órában, aki nemcsak segít, de beszélgetni is tudsz vkivel. Ez is sokat számít.