Miért lesz sok nő elviselhetetlen, megkeseredett gyermekvállalás után?

Nem megkeseredett, hanem fáradt.Ezt meg lehet érteni.Ha nem alszod ki magad,már pedig baba mellett nem fogod jó pár évig,akkor persze,hogy idegesebb,nyűgösebb leszel.Akinek nincs gyereke de bármi okból nem tud jót aludni hosszú távon az is igy viselkedik.

Nem beszélve arról,hogy sokan nem is bírják az évekig tartó otthon létet.

Sokan el se tudják képzelni, hogy mekkora felelősség egy gyerek, csak azt látták, hogy édes, aranyos egy kisbaba, kell nekik, csakhogy az az édes kisbaba nem magától működik és bizony hajnalban is ébren tart, ha kell, ha nem.

(Olyan, mint a Nescafé, könnyű megcsinálni és éjjel is ébren tart :D )

Talán mert a gyerek akkora plusz erőfeszítést kíván, megváltozik az egész életvitel, hatalmas mértékű fizikai és lelki változások állnak be, és mindennek során a nő kevesebb segítséget, támogatást kap, mint amire szüksége van.

Nekem van egy gyerekem, fél éves, és egyedül nevelem. A családom nagyon messze lakik, háromhavonta ha találkozunk. Szerencsére elég felvidámult a természetem, a babám egy tündér, és kicsit tudok dolgozgatni mellette, így sikerült egyensúlyban maradnom. De ha nem így lenne, (depresszívebb alkat lennék, a babám hisztis, vagy egész nap be lennék zárva a lakásba), lehet, hogy már felkötöttem volna magam.

Szia, hát ez sok mindentől függ, de ha nem kap elég segítséget akkor nagyon besokallhat az ember, a felelősség + 24 órás "munka" a kisbaba, rengeteget kivesz a nőkből!

Pluszban mégha anyagi gondok is vannak...

Túl sok mindent várnak el tőle a férfiak.

1.Háziasszony szerep

2.Anya szerep

3. A női szerep

Ha a nő egésznap otthon van és nem a lábát lógatja, ha nem lelkileg és szellemileg is kimerül,de a férfi elvárja már az elejétől a hancúrt meg minden. Félrelértés ne essék én is nagyon fontosnak tartom,de ilyenkor nem kéne rögtön pl ezzel jönni, annak is meg van az ideje. Persze meg bértem nehéz várni,de a gyerek felelősség nem csak a nőnek.

-Felelőtlenül,egy nem jól működő kapcsolatba vállal gyereket.Ettől a kapcsolat nem jobb,hanem rosszabb lesz.

- Mindenáron anya akar lenni,és nem méri fel,hogy ha szül egy gyereket ,az nem játékbaba,akit ha akarok felveszek,ha akarom félrerakom.

- Majomszeretettel csüng a gyereken,minden percét csak rá áldozza,így a gyerek teherré válik számára,mégha ezt nem is vallja be magának.

- Nem törődik a párja igényeivel,csak a gyerekével, a kapcsolat emiatt megromlik,ezért CSAK a párját hibáztatja,önmagát nem.

Lehet még több oka is,de a legtöbb esetben még nem érett meg egy gyerek nevelésére.

Nem tudok tapasztalatot írni, mert nekem életem legjobb döntése volt a gyerekvállalás, és a baba születése óta a legboldogabb időszakomat élem. Nem tudom elképzelni, hogy a jövőben ez gyökeresen változna, mert fantasztikus, csodálatos kis teremtményt kaptam.

Nagyjából biztos vagyok, hogy férfi tette fel ezt a kérdést :-) lehet, hogy tévedek, akkor írd meg!

Talán azért érzed így, mert sok olyan család van, ahol a pici megérkezése után apuka sokat dolgozik, inkább nincs is otthon, mert még nem tud mit kezdeni igazán a gyerekkel. Nem tud még kommunikálni, játszani vele, a kötődés náluk később alakul ki, amikor már a baba visszamosolyog, esetleg gagyog neki, lehet gyömöszölni, stb. Mindez idő alatt azonban anyuka otthon van a gyermekkel. Apuka ebből ennyit lát, nem érti anyuka miért olyan fáradt folyton, hiszen csak a kisbabával kell foglalkoznia (esetleg némi háztartási munka, ami egyébként sem számít a férfi szemében sokszor igazi munkának, nem értékelik az időt és energiát, amit a nő ebbe fektet bele). Anyuka pedig a végkimerültség határán naponta sírógörcsökkel küzd. Szeretné megosztani apukával, hogy a kisbaba körüli teendők baromira nem egyszerűek, hiszen háromóránként zajlik az élet... etetés, játék, altatás, a baba mégis sokat sír, mert fáj a hasa, mert éhes, mert kakás, mert egyedül érzi magát, mert fáradt, ringatni kell, anyuka órákig cipelgeti a lakásban, közben énekelget neki, beszél hozzá, vagy sikerül lecsitítani, vagy nem. Közben anyuka már nagyon szeretne lezuhanyozni úgy délután kettő körül, de nem megy, mert nem jut el még pisilni sem. Közben a jóakaró anyós, szomszédok, barátnők mind jótanáccsal látják el, hogy sétáltassa minden nap a gyereket a jó levegőn, így csinálja ezt, úgy amazt, ez nem jó, abból baj lesz, stb. Hidd el nekem, fárasztó és kimerítő. Apuka csak azt hallja, hogy anyuka panaszkodik. Ha egy napra otthon maradna a picúrral, rögtön megértené miről van szó, de az is lehet, hogy pár óra is elég lenne. Ezt azonban nem teszi meg, hiszen Ő rohadtul elfáradt az egész napos kemény munkától.

Szóval szerintem nagyjából így néz ki a helyzet, talán egy kicsit megértőbbnek kéne lenni egymással és máris azt kérdeznéd, hogy lehet segíteni anyának, aki talán csak egy óra szabadságra vágyik, hogy pl. amíg apa ringatná egy kicsit a bébit, ő venne egy forró habfürdőt, bekapcsolna valami kellemes zenét és relaxálna...

Idemásolok neked egy másik kérdést, ebből talán látni fogok a másik oldalt. Hidd el, a nők nem házisárkányok, csak sokan nem merik kimondani, hogy elfáradtak, mert a környezetükben mindenki, a párjukat is beleértve elvárja, hogy határtalan boldogságot érezzenek azért, mert szültek egy gyermeket. A gyerek tényleg nagy öröm, de sok munka és áldozat is (pl. a teste soha nem lesz a régi, aggódik, hogy a párja ugyanúgy fog-e hozzáérni, sok sok minden van a gyerek dolgain kívül is, amik frusztrálóak és ezekről szintén nem lehet apával beszélni, mert nem érti).

Itt a link a másik kérdéshez:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Egyedülálló boldog 30-as, gyönyörű féléves babuci anyukája