Egy gyerünk van, nem szeretnék többet, a feleségem fanatikusan akar még egy gyereket, mi lehet a megoldás?

10. A "besegítés" szó sokakban szkepticizmust aktivál, de nem baj, ne vesszünk ezen össze.

Ne csináljátok jelenleg még egy gyereket, teljesen egyetértek.

Párteràpia nem merül fel?

Elmondom, nalunk hogy lett kompromisszum. Probalom osszesuritve:

- tobbemberes gyerek, kialvatlansag, en kifordultam magambol, a gyerek kerult a kozzepontba, pedig korabban megbeszeltuk, hogy mi leszunk egymasnak az elsok

- mivel szoptattam, o meg dolgozott, korlatozottan tudott csak besegiteni, az pedig annyira volt eleg, hogy napkozben ne essek ossze, annyira mar nem, hogy nokent viselkedjek

- iszonyat halas vagyok, hogy egyutt tudtunk maradni, mert nagyon jo ferj es apa, es en nagyon kifordultam onmagambol, allandoan aggodtam valamin

- a gyerek 2,5 eves koraban eszbekaptam, ez meg joval azelott volt, hogy az alvasa javulni kezdett volna, innentol legalabb a gyerek meg a ferjem kozotti kapcsolat el kezdett jobban megerosodni (elotte mar legalabb 1 eve mindent csak velemakart csinalni a gyerek, es en addig hagytam ezt)

- eredetileg 3 gyereket akartunk, kettot a ferjem is, ennyiben masabb az en esetem, mint a tietek

- vegre osszejott a masodik, alombaba volt a nagyhoz kepest, en tudtam magammal torodni, no maradni, rabizni a kicsit is jobban a ferjemre, sokkal tobb idot toltott vele, mint anno a naggyal (fel eves volt, mikor beutott a covid, es onnantol otthonrol dolgozott)

- aztan 1,5-2 eves kora kozott a ferjem mondogatni kezdte, hogy nem biztos, hogy akar meg egyet

- eredetileg 3 eves kora korul akartunk volna probalkozni, addigra o mar biztos volt benne, hogy nem akar

- nagyon rossz volt belegondolni, hogy nem lesz meg egy, mert en ugy ereztem, hogy meg var valahol ram egy gyermek, akivel teljes lenne a csaladunk (sot, en meg 4-5.-et is el tudtam volna kepzelni)

- vegul belattam, hogy mentalisan es fizikailag is ki vagyunk merulve, nemcsak o, hanem en is

- mar visszatert az elso gyerekunknel messzire meno jozan eszem, vagy nemis tudom, hogy mondjam, mar a 2. gyerekunk elott ujra a kapcsolatunk lett a legfontosabb, es azon BELUL a gyerekunk, nem pedig azon kivul az elso helyen, igy nekem egyertelmu volt a dontes, hogy a kompromisszum az en oldalamrol fog megtortenni, hiszen egy gyereket jo esetben ketten kell, hogy akarjanak. Nekem pedig barmennyire is fajt, elengedtem a korabbi kepet a fejemben cserebe azert, hogy egyuttmaradhassunk, es a kapcsolatunk se szenvedje ezt meg

- azota be is lattam, hogy en sem birtam volna

Elkell engedni valakinek :)

És leírtak.alapján nyilván neked kell beadni a derekadat :)

Szerintem kompromisszum a nagy korkülönbség lenne. Nekem 3 van, mind között 6-6 év. Ha sok most a babázás, a kicsi gyerek, akkor éljetek kicsit, szusszanjatok és később vállaljatok még egy babát, így mindenki jól jár. Megértem a félelmet, két kicsivel biztos, hogy nehéz, én sem bírtam volna. De amikor már van egy nagy, az egész más világ.

A másik érvem: az ember aggódik a gyerekvállalás esetén, hogy örökre megváltozik az élete, feláldozza, stb. De ez néhány év. Nekem a nagy 12 éves, abszolút partner, jókat dumálunk, társasozunk, de nem köt már úgy le, mint egy kicsi (évek óta), szabadabb lehetek mellette. Ő sem igényel mindig, van saját élete.

Szóval nem kell parázni, néhány év nehézség után lesz egy nagyobb családod, több ember, akit szerethetsz, aki szeret.

Az anyagi része más kérdés, ezt nektek kell átrágni.