Tényleg ilyen borzasztó mindenkinek az egész gyereknevelés?

A gyermek a legnagyobb ajándék, de csak annak, aki valóban vágyik rá. És ez nem jelenti azt, hogy nem jàr nehézségekkel együtt, sőt.

Egyénenként változó, hogy ki mennyire viseli könnyen vagy nehezen a terhességet. Kinek hogy zajlik a szülése. Kinek hogy zajlik az első időszak. Mennyire jó alvó a baba, mennyire hasfájós. Egészséges vagy beteg a gyermeke. Nem mindegy az sem, hogy vannak e segítők vagy tök egyedül kell megbírkóznia az anyukának a nehézségekkel.

Szóval az első 3 év mindenkinek nehéz, valakinek nagyon, valakinek kevésbé. Aztán jönnek az hisztik, a balhék, az iskolai megrovások és a lustaság. Majd később a lógás, pia, cigi, stb. Valakinél jobb, valakinél rosszabb a helyzet. Ezeken minden szülő és minden gyerek végigmegy. S hogy akkor miért is ajándék a gyermek? Azokért a pillanatokért, amikor rádmosolyog, amikor megölel és azt mondja, hogy szeretlek anya.

Azokért a pillanatokért, amikor sikerélménye van és te nagyon büszke vagy rá. Illetve a sok közös élményért.

S ha felnő és kirepül a fészekből, akkor mind az a sok nehézség, ami volt hirtelen kitörlődik és bármit megadnál, hogy újra kicsi legyen. Majd jönnek az unokák, akikkel újra átélheted az élményt.

Az egész élet lényege a szeretet, amit a legőszintébben csak a gyermekedtől kaphatsz meg. Hiszen ők nem kötik feltételhez a szeretetet, míg a párod igen. A párodnak meg kell felelni az egész életed során,de a gyereked sosem fog elhagyni, mindig szeretni fog. Persze, csak ha normális szülője vagy.

Az az anyuka aki kiirta azt a kerdest elsosorban a sajat gyereke eletet cseszi el nem a sajatjat...itt a pelda,hogy nem valo mindenkinek gyerek..

Nekem van egy 9 evesem,kezdodik lassan a kamaszkor,es van egy 1 evesem aki nem alszik ejjel.megsem gyűlolok senkit,meg nem gondolom,hogy nem fogom birni,mint a kerdesben szereplo anyuka

Felfogás kérdése. Valóban sok múlik azon, hogy akartál-e gyereket, főleg az első pár évben. Utána viszont (szerintem!) inkább már azon múlik, hogy milyen a kapcsolatod a gyerekeiddel. Ez pedig még inkább igaz a kamaszkorra.

Ettől még ugyanolyan idegesítő, mikor előadja a hattyú halálát minden reggel, képtelen magától fogat mosni, és minden öt perces apróság miatt fél óra hiszti van. De egyáltalán nem mindegy, hogy amúgy imádod, meg tudod, hogy jófej kiskrapek/kiscsaj, és a nap nagyrészében már majdnem cuki. 😉😁 Vagy eleve alig várod, hogy kikerüljön a hallótávolságból, és maximum akkor szereted, ha suliban van, alszik, vagy ötnél többen lájkolják a közös fotótok.

Ez is olyan, mint a kutya. (Ott alul lehet lepontozni. Köszi!) Én például nem szeretem a kutyákat és nem is szeretnék. El nem tudom képzelni, hogy mit lehet azon élvezni, hogy ugat, nyal, koszos, menni kell vele esőben-fagyban, és szeded utána a 💩. Mégis hàny ember szereti jobban a kutyáját, mint a legtöbb embert! (Macskától a csigáig tartottunk már mindent, de valahogy a kutya pont nem az esetem. Ez van.)

Szerintem kell egy kis önismeret. Ha nem érzed úgy, hogy neked ez örömet okozna, hogy az a napi pár alkalom, mikor _tényleg_ megolvasztja a szívedet, az nem kárpótol a sok nyűgért meg melóért, akkor ne legyen gyereked.

Bízz magadban, hogy jól döntesz!

A gyereknevelés tényleg k*rva nehéz, efelől ne legyen kétséged, de ez amit linkeltél szerintem nagyon extrém eset.

Megfelelő felkészültséggel sokat lehet javítani a helyzeten (vagy legalábbis az első években, kicsi még a gyerekem). Először is apukával előre, terhesség ELŐTT meg kell beszélni hogy kinek mi az elvárása, kinek mi lesz a feladata. Van ismerős házaspár ahol ez nem lett letisztázva, anyuka szerette volna ha apuka besegít a nehéz éjszakákon, apuka úgy gondolja ezt a nő feladata megoldani. Hát nem lett jó vége... Plusz érdemes előre gondolkodni segítségen, van e nagyi aki szívesen vigyáz az unokára, van e pénz bébiszitterre, takarítónő is jól tud jönni az alváshiányos időszakban.

Nálunk az első évben előjött néhány pszichológiai probléma is (nagyon durva, rejtett dolgokat tud előhozni a gyerek 😅) úgyhogy mindketten pszichológushoz járunk. Merni kell segítséget kérni és elfogadni, ezzel el lehet kerülni hogy az ember megbánja az egészet, de könnyű sose lesz.

Ha akarsz egy jó pont, viszont hogyha olyan babád lesz, aki nyűgös, hisztis, szó szerint két másodpec nyugtod nem lesz tőle, mert pl apával sincs el, na akkor a kialvatlanság, a stressz meg a folyamatos készültség miatt te is kívánhatod a pokolra az egészet.

Egy időben bébiszitterkedtem, ég és föld ak ülönbség egy nyugodt, mosolygós baba meg az akaratos, midnenért visító, síró között.

Előbbivel elszalad a nap, meg csomó produktív dolgot tudtok csinálni - amikor kicsit már nagyobb.

Az utóbbival meg túlélésre játszol, és hiába szereted, besokallsz, mert idegekkel nem lehet bírni.