Introvertált gyereknek segítség lehet egy testvér?

Miért van lepontozva a 6-os válasz? Nektek egyértelmű, hogy miért van feltéve a kérdés? :D

Ha nincs tesó, akkor nemár, hogy ezért akarjanak. Ha meg nem ezért akarnak, ne adjanak neki ekkora felelősséget már az élete elején. Ha meg már jön, szintén ne tőle várják a megváltást. A másik meg, hogy vagy-vagy, de ha komolyan intro' a gyerek, akkor egy testvér (aki szintén vagy-vagy, simán kijöhet egy nagyon aktív, társaságot igénylő gyerek) meg a családon belüli osztott figyelem nem fog jót tenni.

Én majdnem hat évesen lettem nagytesó,nem tudom hogy csak emiatt-e,de anyám sokszor mondta,hogy jót fog tenni egy testvér. Szeretem a húgomat,de egy tragédia volt nekem,hogy nem lehettem el magamban,az volt a feladatom hogy vele foglalkozzak.

Később is zavart,hogy nem tudtam olvasni, kézimunkázni, bármilyen csendes dolgot művelni,mert ott volt a nyakamon a cserfes,dumagép tesóm.

Mai napig nehezen bírom a társaságot,a zajt,nekem is szükségem van a csendes feltöltődére, holott családanya vagyok. Nem vagyok autista,szenzoros, akármilyen, egyszerűen magamnak való vagyok. Ez nem betegség,csak egy tulajdonság.

Szerintem hosszútávon segítség, mert folyamatosan ki van rángatva a gyerek a komfortzónájából és edződik. Kicsit arra emlékeztet, amikor gimiben volt egy-két év, amikor extrán nem komfortosan éreztem magam. Nagyon zárkózott voltam, nehezen nyitottam vagy barátkoztam, előtte általánosban mindig én voltam a baráti körből a csendes kislány.

Mikor a húgom gimibe került, akkor nem akartam, hogy szégyenkeznie kelljen a nővére miatt, vagy hátránya származzon belőle, ezért 180 fokos fordulatot vettem.

Ma én vagyok az egyik legcserfesebb a munkahelyen (mondjuk IT irány), és ezt valószínűleg az iskolámnak és a húgomnak köszönhetem.

De ahogy írták többen, utálni fogja a helyzetet és lehetőséget kell biztosítani neki a feltöltődésre is nehogy kiégjen.

15!

40 éves vagyok. Nem volt segítség, hidd el. Szerintem ennyi év távlatából meg tudom ítélni. 9es válaszoló voltam.

Nekem volt két tesóm, én 99% elvoltam a szobámban, ők meg együtt játszottak. Ennyi.

34 vagyok, introvertált - nem szoc. fóbiás, szóval eljárok társaságba, és van 1-2 közeli jóbarátom, de amúgy sokkal szívesebben végzem a saját, mások szemében magányos hobbimat - vagy azzal a két baráttal lógok.

Az idegenektől már kicsiként is ki voltam, kezdve az osztálytársakkal.

Szerintem hosszútávon segítség, mert folyamatosan ki van rángatva a gyerek a komfortzónájából és edződik. - Általában csak még jobban befordul vagy nettó megutálja a tesót, ha nem hagyja békén és a nyakán lóg

Én is rühellem azokat, akik szerint mindig beszélni kell és órákon keresztül pfáznak a semmiről. Annyi idő alatt kismillió értelmesebb dolgot csinálhatnék.

Én ma vagyok 34 éves, van tesóm. A mai napig introvertált vagyok.

És ezen én nem is kívánok változtatni.

A párkapcsolatozokat meg mind leépítem. Szörnyen fárasztó.