Megmondanátok a nagyszülőknek, hogy a gyerek nem lesz náluk ott hagyva soha?
Első unoka, anyukám lelkes nagyi.
Annak örülök, ha jön hozzánk, vagy eljön velünk sétálni, de azt biztosan nem fogom megengedni sem most, sem később, hogy a lányunk ott legyen náluk nélkülem, vagy a férjem nélkül. Ennek az oka az anyám férje, egy egy ideggyenge, nárcisztikus férfi... És ahogy öregszik, ez egyre rosszabb.
Gyerekként, kamaszként átéltem így a mindennapokat, tisztán emlékszem, mikor még alsósként husisabb voltam, és az étteremben a pincér előtt elkezdte hangosan mondani nekem a nevelőapám, hogyha továbbra is ennyit fogok enni, úgy a fiúknak nem fogok tetszeni és senki nem akar velem lenni majd. Vagy ugyanúgy üvöltözött velem is, mint az anyámmal, ezért nagyon sokáig ha valaki hangosabban szólt, felkiáltott a környezetemben, azonnal gyomoridegem lett. Anyám szerint ilyenek, hogy gyengeség, lelki gondok nincsenek, aki sír, lehangolt, depressziós, csak hisztizik. Ha otthon elsírtam magam, elkezdtek kifigurázni, utánozták, ahogy sírok, vagy rám csapták az ajtómat, hogy fejezzem már be a hisztit. Nem tudtam beszélni otthon a problémáimról, mert anyám szerint a probléma az, ha valaki éhezik, porig ég a háza stb. Mikor már felnőttként próbáltam vele ezekről beszélni, akkor annyit mondott rá, hogy ilyen nem is volt, ő ezekre nem emlékszik. Nem védett meg soha a férjével szemben, sőt, igazából azzal "vigasztalt", hogy örüljek, amiért csak kiabál, és nem ver meg minket, meg nem iszik.
Szóval én nem akarom, hogy ebből akár csak félórát is érzékeljen a lányom. Ne üvöltözzön az anyám férje a feje felett, ha ovisként, általános iskolásként ducibb lesz, akkor ne tegyen rá olyan megjegyzéseket, hogy utána a lányom még 60 kg-os kamaszként is undorodjon magától és kövérnek gondolja magát.
Nem akarom eltiltani a nagymamájától a lányomat, de azt nem fogom engedni, hogy nélkülünk náluk legyen. 4 hónapos, még pici, de anyukám már most mondja, hogy nyárra szervezzek nyugodtan nyaralást kettesben a férjemmel, majd addig vigyáz ő a babára. Vagy most betegek voltunk a hétvégén, akkor is felajánlotta, hogy elviszi magukhoz, ne kapja el, mi pihenjük ki magunkat.
Férjem konfliktuskerülő, ő azt mondja, hogy ne támadjak így nyíltan az anyámra, elég, ha minden ilyen ötletekor előállunk valami kifogással, hogy éppen miért nem jó. Szerintem pedig igenis legyen tisztában azzal, hogy a férjének köszönheti ezt. Meg mostantól éveken át mindig valami kamu kifogáson törjük a fejünket, izguljunk, lebukunk-e?!
Az a baj, hogy itt a jó szándéknak a leghalványabb jele sem volt meg soha. Az én gyerekemmel ne üvöltözzön valaki ok nélkül, sőt, ne is lássa, hallja azt a lányom, amiket én éltem át otthon velük.
Igen, tényleg nem szeretem a párját. De mint írtam, még a saját gyerekei sem állnak vele szóba kamaszkoruk óta. Gondolhatod akkor, mennyire lehet jó ember, akit csak és kizárólag a jó szándék vezérelt mindig.
Ez nem büntetés, szimplán nem hagyom, hogy a lányom azt élje át, amiket én.
válasza:A sérelmeid téged terhelnek, ne terjeszd ki előre a babára is. Ettől függetlenül azt mondom, hogy az emberek nem változnak (anyukád sem), és szinte biztos, hogy a berögződés miatt az unoka kedvéért sem fog fellázadni a férje ellen necces helyzetben. Megérteni sem fogja, hogy ez miért baj. Emiatt ne beszélj vele előre, hanem amikor ő hozza szóba, akkor mondd meg, hogy jelenleg nem látjátok alkalmasnak a körülményeket az ott altatásra. Azt is mondhatod, hogy amikor a kicsi szeretne nála maradni, akkor újra beszéltek erről, de addig te más igénye miatt nem fogod odapakolni a gyereket a kifejezett kérése nélkül. Ez ad nektek 1-2 évet. Addig meglátod, hogy mennyire védi meg a lányod a nevelőapád jelenlétében.
És nem kell üvölteni egy gyerekkel, hogy lelki törést okozzon neki az ember. A lányunk egy hétvégét töltött a nagyszüleinél az ő kérésére és mikor hazaért, gyakorlatilag sírógörcs közben mondta el, milyen volt és újra bepisilt a pániktól, hogy megint találkoznia kell velük. Készültek mindenféle gyereknek való holmival, de a tárgyi ajándék kevés. Nem verték vagy becsmérelték, de a nagyapja akarata szent, ha annak ellenére mozdult vagy beszélt, azonnal kioktatás és tiltás következett. Csakis az igenlő és boldog reakció volt megengedett. Az öt éves menekül, nyilván ezt tette, míg ott volt. Otthon borult ki, a nagyszülei meg büszkén mesélték telefonon, hogy egy szava se volt a gyereknek, milyen jól érezte magát. A fenét, de nem mondhatta el őszintén, mert leszídták egy-egy őszinte szaváért. Ugyanez a bűntudatkeltés is. Egy példa: -Egyél meggyes pitét! -Nem kérek. -De miért nem? Mennyit dolgozott vele a mama, csak neked csinálta! -Nem szeretem a meggyet. -De egyél egyet és meglátod, megszereted! (Tudják, hogy nem szereti a meggyet, de majd nélkülünk ők megetetik vele.) Így alakult, hogy a mi gyerekeink is egyik oldali nagyszülőnél alhatnak, a másiknál szigorúan csak velünk vannak.
válasza:Ha meg leírok mindent, a kutya nem olvassa végig. Valamint nem is gondoltam, hogy bárki leírja azt, hogy itt én vagyok a hisztis, meg aki túlreagálja ezt.
De már a kérdés kifejtése alatt is jeleztem, hogy problémák vannak vele:
-"Ennek az oka az anyám férje, egy egy ideggyenge, nárcisztikus férfi... És ahogy öregszik, ez egyre rosszabb."
-"Vagy ugyanúgy üvöltözött velem is, mint az anyámmal, ezért nagyon sokáig ha valaki hangosabban szólt, felkiáltott a környezetemben, azonnal gyomoridegem lett."
-"Nem védett meg soha a férjével szemben, sőt, igazából azzal "vigasztalt", hogy örüljek, amiért csak kiabál, és nem ver meg minket, meg nem iszik."
Szóval ne mondd nekem, hogy csak annyit írtam, hogy megjegyzést tett a súlyomra, mert ez nem igaz!
válasza:Dehogyis látja be, hagyjuk már.
Apám máig mentegeti a mostohaanyámat, aki mellesleg tönkrevágta a tinikoromat, a folyamatos és sértő, szándékosan bántó - mások előtt lejárató - beszólásaival.
Én megmondtam neki, hogyha valaha gyerekem lesz, az biztos, hogy azzal a nővel egy percet nem marad kettesben - de úgy sem, hogy apa, a nő meg a gyerek, mert szerinte semmi baja a kedves feleségének.
Nem, köszi, az én önbecsülésemet évekre hazavágta, ezt nem teszi a gyerekemmel.
Még nincs gyerek, de tartom. Sértődés már megvolt, pont nem érdekel.
válasza:Figyu sztem mond el neki,nem anya ilyen biztos nem lesz.
Nem hagyom itt nálad a férjed miatt.
Jöhetsz hozzánk jövünk hozzád de itt nem marad nélkülünk a lányom.PONT.
Ha nem érti meg vagy akadékoskodik nyilván meg tudod magyarázni
Ezt a nevelő apás dolgot pedig valakivelmeg kellene beszélned lehet egy psichológussal mrrt eléggé megtört téged az az ember.
Ez komoly lelki terror..
válasza: válasza: válasza: válasza:38-as! Nagyon sajnalom Ami veled tortent! En ep esszel nem tudom felfogni, hogy vannak olyan "anyak", akik nem hisznek a gyerekeket meg meg oket hibaztatjak! Borzaszto 😢😡
Kedves kerdezo,
Igazad van! Semmi szukseg arra,hogy egyaltalan a kapcsolatot tartsd veluk. Igen,az anyad,de a leki terrorban vastagon benne volt o is. Mond meg neki,hogy nem adod a gyereket,ha nem tetszik,El lehet menni.
En sem engednem Soha,hogy a gyerekeimre az apai nagyanyjuk ugy viigyazzon,hogy mi nem vagyunk ott. Es nem,nem azert Mert o az ayos,hanem Mert igenytelen,budos, lusta. Lattam,mi volt,amikor a sogornomek gyereke ott aludt. En biztos nem engedem.
Nalunk anyukamra sem biznam,Mert o sem fiatal mar,SE turelme,se fittsege nem lenne kisgyerekekhez. Nalunk szereti Lenni veluk,ha elfarad, lepihen. El nem viszi oket. Anyosom is lathatjanoket nalunk,bar jatszani nem szokott veluk,itt is csak a negativitas meg a mergezo hozzaallas, a panaszaradat van, ha itt van. El nem tilthatom,de a leheto legkevesebb idore korlatozom a talalkozasokat.
Es nem a te hibad,ez az o saruk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!