Megmondanátok a nagyszülőknek, hogy a gyerek nem lesz náluk ott hagyva soha?

Első unoka, anyukám lelkes nagyi.

Annak örülök, ha jön hozzánk, vagy eljön velünk sétálni, de azt biztosan nem fogom megengedni sem most, sem később, hogy a lányunk ott legyen náluk nélkülem, vagy a férjem nélkül. Ennek az oka az anyám férje, egy egy ideggyenge, nárcisztikus férfi... És ahogy öregszik, ez egyre rosszabb.

Gyerekként, kamaszként átéltem így a mindennapokat, tisztán emlékszem, mikor még alsósként husisabb voltam, és az étteremben a pincér előtt elkezdte hangosan mondani nekem a nevelőapám, hogyha továbbra is ennyit fogok enni, úgy a fiúknak nem fogok tetszeni és senki nem akar velem lenni majd. Vagy ugyanúgy üvöltözött velem is, mint az anyámmal, ezért nagyon sokáig ha valaki hangosabban szólt, felkiáltott a környezetemben, azonnal gyomoridegem lett. Anyám szerint ilyenek, hogy gyengeség, lelki gondok nincsenek, aki sír, lehangolt, depressziós, csak hisztizik. Ha otthon elsírtam magam, elkezdtek kifigurázni, utánozták, ahogy sírok, vagy rám csapták az ajtómat, hogy fejezzem már be a hisztit. Nem tudtam beszélni otthon a problémáimról, mert anyám szerint a probléma az, ha valaki éhezik, porig ég a háza stb. Mikor már felnőttként próbáltam vele ezekről beszélni, akkor annyit mondott rá, hogy ilyen nem is volt, ő ezekre nem emlékszik. Nem védett meg soha a férjével szemben, sőt, igazából azzal "vigasztalt", hogy örüljek, amiért csak kiabál, és nem ver meg minket, meg nem iszik.

Szóval én nem akarom, hogy ebből akár csak félórát is érzékeljen a lányom. Ne üvöltözzön az anyám férje a feje felett, ha ovisként, általános iskolásként ducibb lesz, akkor ne tegyen rá olyan megjegyzéseket, hogy utána a lányom még 60 kg-os kamaszként is undorodjon magától és kövérnek gondolja magát.

Nem akarom eltiltani a nagymamájától a lányomat, de azt nem fogom engedni, hogy nélkülünk náluk legyen. 4 hónapos, még pici, de anyukám már most mondja, hogy nyárra szervezzek nyugodtan nyaralást kettesben a férjemmel, majd addig vigyáz ő a babára. Vagy most betegek voltunk a hétvégén, akkor is felajánlotta, hogy elviszi magukhoz, ne kapja el, mi pihenjük ki magunkat.

Férjem konfliktuskerülő, ő azt mondja, hogy ne támadjak így nyíltan az anyámra, elég, ha minden ilyen ötletekor előállunk valami kifogással, hogy éppen miért nem jó. Szerintem pedig igenis legyen tisztában azzal, hogy a férjének köszönheti ezt. Meg mostantól éveken át mindig valami kamu kifogáson törjük a fejünket, izguljunk, lebukunk-e?!