Megkérdezte, milyen ajándékot vegyen, végül nem olyat vett. Megmondanátok, hogy nem tetszik?

Odaadnám és pár nap múlva eltenném az "ezt most felejtsük el" játékdobozba.

Én így szoktam. Megkapja majd elteszem.

Pontosan ugyanezt szoktam én is, mint az első

Van egy játékos szekrény, 5 polccal, a nappaliban. Az alsó sorban vannak azok, amikkel nem játszik a gyerek. Így elől is van, ha jön az a valaki lássa hogy "használjuk", ha a gyerek akar vele játszani önkéntesen ott van, de az alsó polc általában a kacatos sor, a gagyi játékokkal..

Miről van szó?

A gyerek megtanulhatja ám, hogy 1. nem mindig azt kapjuk, amire vagyunk, 2. nem minden jatek azonnal használatos, 3. 5 evésen nem ordít, ha valami nem sikerül, 4. leh3t együtt is játszani 5. Nem csak az oviban kell elpakolni a játékokat

Odaadnám a gyereknek. Lehet, hogy mégis örülni fog. Ha nem, akkor meg félrerakjuk, odaadjuk valakinek, akinek megtetszik.

Az nem számít, hogy te örülsz-e neki. És ne is presszionáld a te érzéseidet majd a gyerekbe.

Én biztosan nem csinálnék ügyet belőle. Főleg, hogy írod, hogy nagyon szereti, szóval biztosan a jó szándék vezérelte.

Biztos nem dönteném el előre a gyerek helyett. Alapból sose tudni náluk, meg szerintem ilyen "joga" nincs az embernek, hogy ne adja át valaki ajándékát, ha nem veszélyes.

Legalább tudja, hogy a rokon gondolt rá.

Szóval persze, odaadnám. Nàlunk amúgy sincs mindig elől minden játék, hanem amikkel nem játszik, elrakom a "játekkölcsönzőbe" és néha újrapróbálom. Ha azt látod, hogy nem használja, akkor ez jó megoldás lehet.

"tapasztalatból, hogy ordítás lesz belőle, mert nincs türelme hozzá, és sok darabból is áll,"

Ha elméletben a korának megfelelő játék és nem pl: 10 éves szintű puzzle vagy bonyolult társas... stb., akkor oda adnám.

Nem olyan ordító probléma, ha még nem tud vele játszani, egyszer meg kell tanulnia.

Ahogy az érzelmeit is kezelnie.

"amiről tudom tapasztalatból, hogy ordítás lesz belőle, mert nincs türelme hozzá, és sok darabból is áll, úgyhogy majd pakolhatom én össze, és van is hasonló játéka"

Gondolom lego vagy puzzle, vagy valami hasonló.

Nos, a korábbi tapasztalat nem mindig releváns, mert ugyebár a gyerek változik, fejlődik. Amihez nem volt türelme egy éve, lehet, hogy most lesz. Ha egy éve rosszul viselte a kudarcot, lehet, hogy most már jobban. Egyébként sem baj, ha szembesül azzal, hogy nemcsak könnyű sikerélményt adó feladat adódik az életben. Adott esetben apuka segíthet kirakni neki, és akkor máris sikerélmény lesz és vidámság, nem pedig ordítás.

Egyszóval én odaadnám a gyereknek. Ha rosszul sül el, akkor ő sem akar majd vele újra és újra játszani. Akkor pedig el lehet tenni, ahogyan másol már tanácsolták.

Az ajándékozónak nem mondanám, hogy rosszat vett. Esetleg, ha rosszul sült el, akkor megkérdezném tőle, hogy miért nem azokból vett, amiket javasoltam.