Megmondanátok a nagyszülőknek, hogy a gyerek nem lesz náluk ott hagyva soha?
Első unoka, anyukám lelkes nagyi.
Annak örülök, ha jön hozzánk, vagy eljön velünk sétálni, de azt biztosan nem fogom megengedni sem most, sem később, hogy a lányunk ott legyen náluk nélkülem, vagy a férjem nélkül. Ennek az oka az anyám férje, egy egy ideggyenge, nárcisztikus férfi... És ahogy öregszik, ez egyre rosszabb.
Gyerekként, kamaszként átéltem így a mindennapokat, tisztán emlékszem, mikor még alsósként husisabb voltam, és az étteremben a pincér előtt elkezdte hangosan mondani nekem a nevelőapám, hogyha továbbra is ennyit fogok enni, úgy a fiúknak nem fogok tetszeni és senki nem akar velem lenni majd. Vagy ugyanúgy üvöltözött velem is, mint az anyámmal, ezért nagyon sokáig ha valaki hangosabban szólt, felkiáltott a környezetemben, azonnal gyomoridegem lett. Anyám szerint ilyenek, hogy gyengeség, lelki gondok nincsenek, aki sír, lehangolt, depressziós, csak hisztizik. Ha otthon elsírtam magam, elkezdtek kifigurázni, utánozták, ahogy sírok, vagy rám csapták az ajtómat, hogy fejezzem már be a hisztit. Nem tudtam beszélni otthon a problémáimról, mert anyám szerint a probléma az, ha valaki éhezik, porig ég a háza stb. Mikor már felnőttként próbáltam vele ezekről beszélni, akkor annyit mondott rá, hogy ilyen nem is volt, ő ezekre nem emlékszik. Nem védett meg soha a férjével szemben, sőt, igazából azzal "vigasztalt", hogy örüljek, amiért csak kiabál, és nem ver meg minket, meg nem iszik.
Szóval én nem akarom, hogy ebből akár csak félórát is érzékeljen a lányom. Ne üvöltözzön az anyám férje a feje felett, ha ovisként, általános iskolásként ducibb lesz, akkor ne tegyen rá olyan megjegyzéseket, hogy utána a lányom még 60 kg-os kamaszként is undorodjon magától és kövérnek gondolja magát.
Nem akarom eltiltani a nagymamájától a lányomat, de azt nem fogom engedni, hogy nélkülünk náluk legyen. 4 hónapos, még pici, de anyukám már most mondja, hogy nyárra szervezzek nyugodtan nyaralást kettesben a férjemmel, majd addig vigyáz ő a babára. Vagy most betegek voltunk a hétvégén, akkor is felajánlotta, hogy elviszi magukhoz, ne kapja el, mi pihenjük ki magunkat.
Férjem konfliktuskerülő, ő azt mondja, hogy ne támadjak így nyíltan az anyámra, elég, ha minden ilyen ötletekor előállunk valami kifogással, hogy éppen miért nem jó. Szerintem pedig igenis legyen tisztában azzal, hogy a férjének köszönheti ezt. Meg mostantól éveken át mindig valami kamu kifogáson törjük a fejünket, izguljunk, lebukunk-e?!
válasza:Miért kell bemagyarázni, hogy túlreagálom, mikor nem ti voltatok ott, nem ti hallgattátok ezt nap, mint nap? Volt, hogy úgy üvöltözött otthon velünk, hogy az egyik szomszédunk becsengetett, minden rendben van-e? Szerinted akkor ő is biztosan csak túlreagálta, nem is volt ott semmi gond?!
Nem, nem zabáltam sokat soha. De ha étterembe mentünk, akkor olyat kértem, amit szerettem, ez általában valamilyen tésztaétel volt. Ilyenkor megkaptam, hogy sosem fogyok le, nem leszek majd jó senkinek és nem tetszek a fiúknak így. Szerinted ilyet kell mondani egy alsós/kiskamasz lánynak?! És ismétlem, sosem voltam elhízott!
Rossz tanuló sem voltam, néha becsúszott 1-1 négyes évközben, ha éppen nem voltam elég figyelmes, vagy betegség után írtam közvetlenül a dolgozatot. Ettől még senki nem lesz egy sikertelen sz_r, ahogy azt velem éreztették egész gyerekkoromban. De nem is hiszem, hogy csak az lehet sikeres az életben, aki végig kitűnő volt általános iskolásként, valamint gimiben... Nem az határoz meg egy gyereket, hogy milyen bizonyítványt visz haza. És mindegy, kinek van itt igaza, mert ennek az embernek a viselkedése nyomot hagyott az életemben, gyerekkoromban. Lehet itt magyarázni, hogy biztosan én értettem félre, meg túlreagáltam, de nem véletlen az, hogy amint lehetett, elköltöztem onnan, valamint az sem, hogy senkije nincs az anyámon kívül. Mert sem a szülei, sem a gyerekei nem kommunikálnak vele, nem keresik, de még a születésnapján sem hívják fel. De ja, biztosan én vagyok a hülye, meg a túlérzékeny és nincs itt semmi gond.
válasza: válasza:
válasza:+ az is teljesen egészséges emberre utal, ha az illető szétveri az ágytámlán a távirányítót, mert merül benne az elem és nem tudja irányítani vele a tv-t. Vagy ha egy elvesztett teniszmeccs után a pálya közepén kezdi el ütni az ütővel először a földet káromkodva, utána pedig a saját fejét úgy, hogy még a szemöldöke is felszakad tőle. Vagy ha a más politikai nézetet valló anyósának azt mondja, hogyha nem XY pártra szavaz a választásnál, akkor biztos eltöri a kezét (úgy, hogy hétköznap az anyós főztjét eszi kétpofára, egy "köszönöm" nélkül). Vagy aki a vendégek fél kilós kutyájával keménykedik, hogy felrúgja, meg szétb..ssza a fejét, mindezt ordítva, mindenki előtt, az biztosan normális gondolkodású.
Rengeteg ilyen volt, tényleg minden napra jutott 1-2 ilyen.
Nyilván, mindig lehet rosszabb, anyám is megmondta, hogy inkább örüljek, nem ver meg minket ezek mellé. De úgy gondolom, hogy elég alacsonyan van az a bizonyos léc, ha már azért vagyunk hálásak, hogy a félórás üvöltőroham közben nem kever le kettőt nekünk, vagy nem rúg belénk éppen.
válasza: válasza: válasza:Nekem az a véleményem, hogy nekem is mondtak ilyeneket a szüleim. Okozott is ez problémát később, ha úgy vesszük. De nem lehet egy gyereket a legnagyobb jószándékkal sem úgy felnevelni, hogy semmilyen lelki sérülése ne legyen.
A mi korosztályunk ezt veti a szüleink szemére, a mi gyerekeink meg mondjuk azt fogják, hogy túl kímélően neveltük őket vagy azt, hogy “mert mikor megrángattad a kezem, hogy ne üssön el az autó”, miközben még a nagyszülőkhöz se engedted át, nehogy valaki rosszat mondjon rá.
Azzal szerintem nincs probléma, hogy azt mondod, hogy nem lehet a nagyszülőknél, mert valami miatt így döntesz. De az zavaró a leírásodban, hogy még mindig olyan, mintha meglennél sértődve anyudra és főképp a párjára.
Kicsit olyan érzés, mintha meg akarnád büntetni anyukádat “legyen vele tisztában, hogy a párjának köszönheti”, nem pedig el akarnád hárítani a “veszélyt”.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!