Mi a császárosoknak ez a mártírkodása, heges hasak fotózása és posztolása?

Talán inkább így:

Én azt érzem, hogy nekem ez nem egy olyan természetes dolog, mint a szoptatás. Ez a másik meggyötört teste, ami az én érzésem szerint csak neki és a szűk körének fontos. Én nem tettem ki az enyémet. Mert bennem ez egy ostoba, lelki szegény, figyelemhiányos ember látszatát kelti, amivel kapcsolatban azt érzem, hogy… [Szerintem ezeknek az embereknek inkább szakembert kellene keresni, mert úgy gondolom, hogy a környezetüktől várják annak az igazolását, hogy hősök és csodát tettek. Pedig ezt tudniuk kéne maguktól. - ez már nem az érzéseidről szól, hanem minősítés és ezt tényként kezelve még azt is tudod nekik mit kéne tudniuk, tenniük] De én az ilyet üresnek és gyengének érzem.

ha én nem vagy hajlandó energiát fektetni abba, hogy "én üzenetekkel" kommunikáljak, akkor én vagyok a szar,

Nem vagy szar. Az a baj, hogy nem érted a különbséget aközött, hogy másokat minősítesz, és aközött hogy más bármilyen dolgát te minek éled meg. A két dolgot összemosod.

Elfogadható, hogy belőled rossz érzéseket vált ki, ami másból nem. Viszont a minősítgetés az nem elfogadható.

“de más a pofámba nyomhatja azt, ami számomra gusztustalan. Ez szerintetek rendben van? “

Ha neked küldi el privátban, pláne hogy tudja hogy utálod, akkor nincs rendben. Ha görgetés közben szembejön, akkor továbbgörgetsz és már el is felejted.

“Mi van, ha esetleg bennem azért nincs ennyi tapintat, mert benne sem volt?”

Ilyenkor az gondolom, hogy az illetőnek még nem elég fejlett az érzelmi intelligenciája.

Ez már túl piszi nekem, sajnálom. Abszolút nem tudok ilyen méretekben azonosulni ezzel.

Mióta nem mondhatjuk a másik szemébe, hogy "ne haragudj, de te most hülye vagy", hanem félteni kell a kis lelkét, azóta van kiírva a közintézményekben, hogy a nénit, bácsit megvenri csúnya dolog, és dádá lesz érte. Mert túltolják a retardot. De mégegyszer, bocsi a véleményemért. Képzeljük oda, hogy odaírtam minden mondat elé, hogy "én úgy érzem", vagy "számomra", máris elvettük az élét. Mert ez így működik. Mindjárt nem sértődik meg senki, vagy ha igen, akkor mosom kezeim.

Ha neked (és láthatóan a többségnek) túl písziség a másik sértegetése helyett a saját érzéseiről beszélni, akkor nem véletlenül tartunk itt ahol és változásra a következő generációban sincs nagyon remény. Sajnálom. Úgy látszik az emberek többségében mégiscsak benne van, hogy ő márpedig had hülyézhessen le valakit, még akkor is ha a másik a “hülyeségével” nem bánt senkit.

Élni, és élni hagyni. Én eszerint az elv szerint élek. Ami annyit tesz, hogy próbálok senkit nem bántani, amíg a viselkedésével nem bánt mást - még akkor is ha személy szerint nem tetszik, amit csinál. “Ne ítélj, hogy ne ítéltess” hogy klasszikust idézzek.