Támogatnád a párodat, hogy magához vegye a komoly viselkedésproblémákkal küzdő gyermekét?
12 éves (lassacskán 13) a kislány, az anyja már kezd besokallni. Gyógyszereket kap (pontosan nem tudjuk miket), jár pszichiáterhez illetve már kórházban is volt bent többször.
Egyfelől érthető hogy az apja magához szeretné venni, segíteni szeretne neki, másfelől nekem meg a saját gyermekeim biztonsága az elsődleges.
Ha gondosan elvitte volna magával a kedves apuka minden hétvégén a gyereket , az anyja lehet nem csavarodott volna be, legalább a gyereknek megadta volna azt a gondoskodast amivel tartozik a gyereke iránt
De gondolom te szuper feleseg nem tamogattad ebben, szoval szerencsétlen le volt tojva.
Szép pár vagytok !
Tehát a gyerek szed gyogyszereket? Es kezd besokalni? Ugy ertettem az anyja.
Hat szegyen, inkabb nem irok semmit a parodról , levolt sz.arva szegeny kislany az apja részéről, egyszeruen tonkrement nem tudta feldolgozni a nemtorodomseget. Mert ha torodott volna nallatok kellett volna legyen minimum 2 hétvégén egy hónapban!
Ugymond a lelkiállapota a ti számlátokra van irva.
Nem örülnék, mert a saját gyerekeim fontosabbak, de neki meg az ő gyereke kell, hogy fontosabb legyen, ha nem az lenne nem is lenne a párom.
Így ez patthelyzet.
Alapból csendes, visszahúzódó kislány, kivéve mikor dühkitörése van, akkor nem nézi, hogy kinek, minek árt.
Pontos diagnózisa nincs illetve mindig van valami, amit a következő orvos felülbírál. A mostani gyermekkori skizofréniára gyanakszik, pedig ezt az egyik előző már kizárta.
Azt, hogy az apja mennyit törődött vele régen, azt nem tudom, de mióta együtt vagyunk, tudom, hogy heti 3-4 nap átnéz hozzájuk. Gondolom ez régebben is így volt, mert az albérletbe nem vihette. Szerinte nincs olyan nagy baj, csak néha kicsit vadóc és élénk a képzelete. Az exének még nem is említette az ötletet, előbb az én véleményemre kíváncsi. Én pedig sajnos arra hajlok, hogy nem vállalom be.
Fogalmam sincs arról se hogy hogyan viselné a fiúkkal egy szobában. Lehet, hogy csak rontanánk a helyzeten és még a gyerekeim is veszélyben lennének. Elég rémisztő gondolat.
Ítélkezni nagyon könnyű, ide leírni egy kétsoros tökéletes választ még annál is könnyebb. Vajon hányan vannak pont ilyen helyzetben azok közül, akik azt írták, hogy természetesen támogatni kell, hiszen a gyermeke. Így is van, a mérleg egyik oldalán ez a tény áll, a másikon pedig az, hogy anyaként óvom a saját gyermekemet, bizony még akkor is, ha "gonosz" leszek ezáltal.
Én azt gondolom, hogy ez tipikus sakk-matt helyzet, ha ragaszkodik hozzá, még szakítás is lehet a vége, illetve részemről ez lenne talán. Így "csak" én sérülnék (illetve a párom), de a gyerekek nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!