Hogy él túl egy ilyen esetet egy házasság?

A szomszédunkban egy 9 éves kisfiú halt meg. Crossmotorozott. Az apja szenvedélye volt. A kissrác 4 éves kora óta űzte, versenyszerűen. Nem az apja hibájából halt meg - fatális baleset történt edzés előtt, bemelegítés közben -, de mégis olyan tevékenység közben, ami az apjához köthető.

Nem tudom természetesen mi zajlott a színfalak mögött, de amit kívülről látok, hogy erős a házasságuk és együtt küzdenek meg ezzel. Ennek lassan 2 éve. Szörnyű tragédia.

Nyilván sok függ a körülményeken.

A gyerekek többsége egyszer leesik az ágyról.

A lányom 10 hónaposan kifordult a férjem kezéből..

Nagggyon haragudtam, de láttam az egészet. Baleset volt.

Szerncsére téli oveebsn volt.

Lepattant a foga eleje.

Még most is felhúzom magam, mert kismilliószor mondtam, neki, hogy fogja erősebben, mert nem érzi mennyit erősödött, javult a mozgása, csak esti fürdés és hétvégi tatálkizók közt. ( sokáig dolgozott naponta)

Lányom pedig valami zajra odafordult teljes testtel, ő pedig csak fél kézzel tartotta, hogy az alkarján ült.

Komolyabb dolognál terápia!!

Ez szerintem nagyban függ a körülményektől.

Nálunk volt olyan h az udvaron játszottunk a 2,5 évesem szólt h pisilnie kell (télen, overál bakancs stb felszerelében) Beszaladtam vele az ikertesója meg kint maradt a 6 évesemmel (homokoztak)

Még én bent rendeztem a gyereket, kint a tesó átpréselte magát a 2 kapu között és már az utcán is volt. Már épp mentünk ki mikor a nagy kiabált h a hugi kimászott az utcára. ő is akkor vette csak észre, szóval nagyon kis idő alatt jutott ki egy olyan helyen ahol nem is gondolnám h átfér (egy tacsink van és akkor volt kölyök még a rotink, sose mentek ott ki,pedig próbálkoztak több helyen)

Szóval ebből csak arra akartam kilyukadni hogy ha baj történt volna szerintem magamnak nehezebben bocsátok meg, mint a férjem.

Vannak olyan szituációk h elég egy pillanat mikor enyhül a figyelmed és már meg is van a baj.

A férjemtől 1 lépésre esett el úgy a fiúnk hogy felrepedt a szemöldöke.

Ott volt vele, mégis tehetetlen volt.

Nem is haragudtam rá, mert tudom h ez kivédhetetlen, még a szökős storyban én voltam a hül.e h a másik 2 gyereket nem vittem be magammal.

Én kíváncsi lennék pár példára, mi a gondatlanság.

Egyedül hagyni a gyereket, és akkor történik baj, az persze, az.

De hogy valaki öléből kifordul, nálam még az baleset szint. Izgágák. Két kézzel ha fogod, akkor is tud olyat belekapni a szemedbe, hogy akaratlanul is lazul a szorítás a reflexek miatt. Egyik kezeddel oda is kapsz te is.

Az utolsó válasza felé hajlok én is véleményben.

Tudom, hogy a férjem szereti a gyerekünket és a tőle telhető legjobban vigyáz rá. Ha valami miatt baleset történne, nem gondolom, hogy én jobban tudtam volna csinálni. Egy pillanatra nem 100%-ban odafigyelni elég, hogy baj legyen. És nem lehet mindig tökéletesen a gyerekre figyelni, pláne, ha több van. Ha haragot éreznék ezzel kapcsolatban a férjem felé, akkor elmennék pszichológushoz, aki segítene feldolgozni a történteket.

Ha arról van szó, hogy pl. videójátékozott amikor a gyerekre kellett volna vigyázni, aki eközben belefulladt egy pocsolyába. Ha ezt kinézném a férjemből, nem bíznám rá a gyerekem. De nem ilyen.