Milyen jövőre számíthat egy 3 és fél éves gyerek akinek az anyukája öngyilkos lesz? Lesz egyáltalán emléke róla?

Nem biztos, hogy lesz emléke, de lehetséges.

És igen, természetesen lehet azért egészséges felnőtt. Ismerek ilyen embert, abszolút normális, egészséges lelkületű.

Mármint ez már megtörtént, vagy te vagy az anyuka aki épp öngyilkosságra készül? Remélem nem...

Egy 3 és fél évesnek már simán lesz emléke az anyukájáról, és nagy trauma lesz neki az elvesztése. Utána minden azon múlik, hogy a család ezt hogy kezeli. Egy trauma feldolgozásához lehet segítséget adni. Egy öngyilkosságnak sokszor van előzménye is, szóval könnyen lehet, hogy nem ez lenne az első trauma a kislány életében.

Ha esetleg azért teszed fel a kérdést, mert te vagy az anyuka és éppen öngyilkosságon gondolkodsz, akkor ne tedd. Nagyon hiányoznál a kislányodnak, igenis számítasz neki. Én már a másfél éves fiammal kapcsolatban is úgy érzem, hogy borzasztó lenne neki, ha hirtelen eltűnnék. Még jobban is vigyázok magamra, mint mikor még nem volt gyerekem. Miatta, mert neki hiányoznék.

Kérlek,ha te vagy az anyuka és az ömgyilkosságon gondolkozol, kérlek szépen ne tedd. Ez a kicsi lélek nagyon nagyon szeret téged, és te jelented neki az egész világot! Kérlek szépen, ne vedd el tőle a biztos kis pontját, hiszen te vagy a mindene.

Minden bizonnyal nagyon nagy trauma egy gyermek életében, a fájdalomra mindig emlékezni fog. Nekem 1,5-2 éves koromról vannak emlékeim, nagyon nagyon szomorú traumatikus emlékeim. Elszakítottak az apukámtól, aki akkor a midnent jelentette nekem. Képes voltam az utcán járó bácsit megállítani a kerítés mögül, hogy lesz e az apukám, mert nekem nincs. Igazából hiába élek teljes életet, van egy nagyon búslakodó énem is, amit a szívem mélyén rejtegetek és csak néhanapján engedem meg magamnak, hogy hatalmába kerítsen. Igen, a mai napig fájó pont.

Gondold el, egy öngyilkos anyával ez a pici gyermek mit élhet át.

Tudományos tény, hogy ezek a korai évek nagyon nagyon meghatározzák az egyén későbbi éveit. Mindenképp van következménye, mértéke szintén egyénenként és tényezőkként változó.

Üdv, egy 25 éves 30 hetes kismama.

Hát hatalmas nagy butaság az anyukától, ha megöli magát, mikor van egy kis gyermeke, akinek ez egy hatalmas nagy lelki traumát fog okozni, és igen, még az is lehet, hogy soha nem fogja tudni feldolgozni.

Bár nekem van egy ismerősöm, akinek szintén kiskorában lett öngyilkos az édesanyja, és nagyon rendes, normális, jószívű, sikeres lány lett belőle. Viszont ez nem jelenti azt, hogy mindenkinél ilyen "pozitívan" folynak le a dolgok... szóval, ha te vagy az anyuka, aki meg akarja ölni magát, akkor inkább szedd össze magad, keress egy pszichológust, vagy fordulj egy barátnőhöz, szülőhöz, rokonhoz, férjhez, akárkihez, de ne tedd ezt a gyerekeddel. Ha pedig megtörtént esetről van szó, akkor pedig nagyon sajnálom, és ilyen esetben mindent meg kéne tenni, hogy a gyerek semmiben ne szemvedjen hiányt és valahogy "helyettesíteni" az anyját.

Nekem apukám 3 éves koromban halt meg. 4 éves voltam, amikor anya összejött nevelőapámmal.

Apára egyáltalan nem emlékszek. Pontosabban annyira, hogy egyszer rosszat almodtam és éjjel mentem hozzá aludni. De csak ennyi. Se az arca, se egy jellemvonás, totál semmi.

Ahogy arról sem, hogy nevelőapám hogy költözött hozzánk.

30vagyok.

Nekem 16 évesen halt meg és betegségben, és még így is szörnyű.

Felnőttem, egészséges vagyok, ma nevelt utána, de nagyon hiányzik.

Ha már nagyobb az ember tudja mi hiányzik, de egy 3 évesnek nincsenek nagyon emlékei.

Én 14 évesen lettem árva, 11 évesen apukám, 14 évesen anyukám is meghalt, betegségbe.

És az öngyilkosság más kollégám anyukája az lett beteg volt ~s úgy nem akart élni. A kolléganőmet megviselte, azóta is úgy beszél hogy elhagyta,benne van hogy nem számított neki annyira hogy miatta éljen