Milyen félelmed volt az 1. gyermeked vállalása előtt? Ezen félelmek közül mi bizonyult alaptalannak végül, miután családdá váltatok, és mi nem?

Én egyáltalán nem féltem semmitől.

Az, hogy beteg lesz, 1x nem fordult meg a fejembe.

A szüléstől nem féltem, mert benn úgyse marad.

Az alvásmegvonással tisztában voltam, mindjuk az amikor élesbe ment kikészített.

A szüléstől tartottam, és attól, hogy nehogy beteg legyen, vagy később kiderüljön hogy autista, vagy bármi más oknál fogva SNI-s legyen. De egyiktől sem beteges módon rettegtem, csak úgy megfordultak a fejemben, mint a legtöbb nőnek szerintem.

A szülésem nem volt túl jó élmény, oxi után egybefüggő fájások, hosszú vajúdás mert nem tágultam, leesett a fiam szívhangja, azonnal császár, mint kiderült, nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, de nem lett gond, teljesen egészségesen született és én is hamar felépültem.

Ami meg sem fordult a fejemben, hogy nem fogom tudni szoptatni. Valahogy az én fejemben ez úgy nézett ki, hogy megszületik, aztán majd dől a tej - már csak azért is, mert anyukámnak mindhármunknál kb így volt, és amennyire tudom, számít ebben a genetika. Hát nekem olyan szinten nem volt, hogy már a kórházban kapott pótlást, mert nagyon fogyott. Tápszeres is lett, és emiatt kezdetben brutál szaranyának éreztem magam, most már persze csak röhögök az akkori önmagamon.

Más egyébtől nem féltem. A férjemre mindenben számíthatok, szóval úgy voltam vele, hogy közös erővel csak sikerül majd életben tartanunk valahogy 😅 Jelentem sikerült, már 6,5 éves, elsős. És van egy szintén makkegészséges 2,5 éves kishúga is. Nála már kb semmin nem aggódtam.