Milyen félelmed volt az 1. gyermeked vállalása előtt? Ezen félelmek közül mi bizonyult alaptalannak végül, miután családdá váltatok, és mi nem?

#1 Nekem mondjuk olyan félelmeim vannak (első terhesség), hogy SNI-s lesz vagy nem lesz egészséges.

Attól is félek, hogy nem volt jó ötlet, hogy hat hónap múlva vissza akarok menni dolgozni, és ezt hogyan fogom bírni.

Attól tartok, hogy egy házi aknává válok, ha nem fogok tudni eleget aludni az első pár hónapban.

Engem is érdekelne, hogy valakinek ilyesmi tapasztalata van-e :)

Nálam fura, de az első előtt nem volt félelmem.

Most, a második előtt hajajj, iszonyat sok, pedig tervezett baba.

Tartok attól, hogy nehogy autista vagy bármi ehez hasonló diagnózissal küzdő beteg gyerek legyen.

Tartok attól, hogy kevesebb időnk jut majd egymásra a férjemmel. Nagyon nagyon igenyeljuk egymás testi kontaktusát és ugye a baba ebből az időből majd elvesz.

Tartok attól, hogy hogyan tudok majd egészséges határt húzni az okoskodó rokonoknak.

Előre félek attól, hogy bölcsis, ovis, sulis legyen.

Ennyi jutott eszembe, majd írok ha megszületik, mi hogyan alakult. 😂

Üdv, 30 hetes kismama.

Úgy voltam/vagyok, mint a 6-os válaszoló. Az első gyereknél (22 évesen)nem aggódtam semmin. A másodiknál (30 évesen) kb mindentől.

Konkrétan olyan dolgoktól paráztam, hogy vajon meglesz -e minden végtagja, ujja stb. Most 2 hetes, de már félek, hogy nem lesz majd hely a bölcsibe, hogy megyek majd vissza dolgozni, hogy fogom összeegyeztetni a dolgokat.

Attól félek, hogy váratlan dolgok miatt idős koromra teher leszek nekik. Ezt nyilván a jövő fogja megmondani, de nagyon készülünk, hogy ne így legyen. Csak hát nagyobb lakást is kellene venni, és nem tudunk úgy félretenni az infláció miatt, ahogy szeretnénk. Szóval ez a legvégéig a félelmem lesz.

Két fiam van, 3 es 1 évesek, nagyon féltem őket a nyomorult internetes pornótól, hogy hiába vagyok nyitott meg tanítom meg őket a veszélyekre stb, mégis belecsúsznak es tönkreb.sszák akaratlanul a szexualitásukat.

Féltem őket a sok kis rohadéktól, akiknek az okoz élvezetet, hogy másokat gúnyolnak. Bár a nagyobbik fiam kiröhögi az ilyeneket, szerencsére nagyon laza. Egyelőre...

Félek, hogy nem fogjuk tudni őket úgy elindítani az életben, ahogy szeretnénk. Ez is pénzügyi kérdés sajnos.

Ezek a félelmeim mind megvoltak gyerekvállalás előtt is. Nem is fognak elmúlni egyhamar. Babakorral kapcsolatos félelmem nem volt, az t tudtam, hogy az még a legegyszerűbb része.

Én is féltem, hogy beteg lehet, szülésnél komplikáció lép fel stb.

Ami kevésbé komoly, hogy hogy fogom bírni az éjszakázást, mert nagyon szerettem mindig aludni. Az alváshiányt egész jól bírtam, a hormonok is segítenek szerintem, de az éjszakai többszöri "ébresztő" könnyebben ment, mint hittem.

A betegség részével viszont úgy vagyok hálistennek egészségesek, de mindig féltem őket. Annyi rémséget hallani betegségekről stb.