Hogy fogadtattátok el a gyerekkel, hogy nem lesz kutyája (vagy más hàziállata)?

9-es vagyok: azt elfelejtettem, hogy már 40 éves vagyok. 3 kutyám van, kutyakiképzéssel és -tenyésztéssel foglalkozom, versenyszerűen agilityzek a kutyáimmal. 23 éves voltam mikor kutyám lett.

(Megyjegyzés: szüleimnek abba a lakásba lett kutyájuk mikor 24 voltam, ahova "ide kutya be nem teszi a lábát")

10 éves gyereknek nehéz lenne elsőre egyből kutya és ez a kutyának sem jó. Meg lehet neki ezt is mondani. Amúgy is érdemes valami kisebb, olcsóbb és kevesebb gondozást igénylő háziállattal kezdeni: mondjuk achát csigával, később lehet hörcsög stb. Egy kutya marha nagy felelősség, megkérhettek kutyás ismerőst, hogy "véletlenül" említse meg az árnyoldalait is a kutyázásnak. Pl. amikor a tesóm gyerekei nálunk voltak és sötétben, hidegben, esőben stb. el kellett vinnem a kutyát sétálni (persze hívtam őket is ;)), akkor mellékesen megemlítettem, hogy a kutya ezzel jár, pedig de szívesen maradnék a házban. Vagy amikor séta közben húzták az orrukat a kutyagumira, akkor is hasonló volt a válasz.

Ahogy előttem írták, a menhelyek látogatása vagy más kutyájának a kiegészítő "gondozása" sem rossz ötlet.