Megbántad a gyerek vállalást?

Megbántam. Sokan nem merik ki mondani de inkább egyedül. Sajnos rájöttem hogy nekem egy nyűg...

29N

Tényleg megbántátok? :(

Miért?

Nyugodtan lepontozhattok hisz a problémámat es azt a nehezseget amit en átéltem ti nem eltétek át, és főleg ugy egyedül voltam minden nehezsegemmel, úgy éreztem mindenki magamra hagyott.

Amikor nem alszol honapokig, a ferjemet is anyosomek folyton hivosgattak mert segitenie kell, egyfolytában sir a gyerek valamiért , hat csak azon agyaltam hogy eljem túl (az első êvben)

Tehát

En nem igy gondoltam!

A tesoimnak sok gyerekét "nevelgettem" mindegyiknek van 2-3 es nagyon könnyűnek , élvezetesnek tűnt.

Nekem nem jött össze ebben a formában,pedig mar azt gondoltam mindent tudok!

Csak mas problémaba ütköztunk..

a dokinem latta hogy le van tapadva a kicsi nyelve, igy sosem lakott jol igazán.

Horrorok horrora volt!

A ferjem se segített igazán.

Anyosomek kozel laknak hozzank de csak az észt osztották szó szerint

A kicsi delbe nem aludt csak nagyon ritkán, akkor is max 1 órát , este 7kor fektettem de alig aludt el, es ejszaka is óránként! De legtöbbször 11-12 alkalommal is felebredt.

Azt gondoltam soha nem lesz vége.

Annyit sosem sirtam.

Más orvoshoz is elmentunk hogy mi a baja , ott jottek rá hogy mi a probléma.

Utánna se aludt jol , de egyre kevesebbet ebredt fel.

Alig vartam hogy bolcsibe adhassam, csalodtam a ferjembe anyosomba , kicsit a csaladomba is hogy nem segitettek jobban , legalább tanácsal.

Most 2 éves, es kb.csak most kezdtem el egy kicsit élvezni.

Bánom-e?

ezt nem tudom megmondani, mert "imádom" es mostmár nem tudnek nelkule meglenni, akár bele is halnék ha elveszíteném.

Azt bánom hogy nem 1 ével később született mert pont akkor költöztünk, (az előbbi lakóktól akiktol megvettük a házat nagyon elhúztak az időt a kikoltozessel -ferjem csaladtagjai- és hat ne sertsük meg őket )

Es nehezen vallom be magamnak is, de bánom hogy nem egy jobb kapcsolatba született a kicsim, bánom hogy a ferjemnek szültem.

Nem gondoltam volna mindezt.

A végkövetkeztetés:

Csak egy nagyon erős kapcsolatba szuljél ahol a másik feled is segit neked szívesen bármikor ha kell.

Mert ha egyedul kell felneveld akkor az sokáig megkeseritHETI az életed, tenyleg az a lényeg hogy legyen a szerelmed az aki melletted áll.

Folytatás: az első évben olyan traumán mentem keresztül, hogy sokszor azon gondolkozok hogy pszichológushoz kellene menjek.

Azt éltem meg traumának hogy pl. az első héten ejszaka majdnem egyáltalán nem aludt, ejjel 2-3tól reggel 6ig, csak ordított, cicit adtam-volt tejem- nem volt jó, akkor gondoltam még sincs,rohantam melegiteni a tápszerét, azzal sem aludt el , ordított szegeny.

Hasfájás ellen is adtam ami kell, de az se hasznalt. Szóval a vallamra tettem kicsit nyugodott, jóformán akkor hallgatott ha ringattam de éjszaka kinek van kedve ringatni olbe hogy vhogy halgasson.

Majd lassan kezdett egyre tobbet aludni éjszaka csak az első heten volt hogy órákon at nem aludt .

Mostmár ugy gondolom amiatt hogy nem tudott jóllakni , mivel levolt tapadva a nyelve. Szivni se tudott rendesen.

De hidd el ez nagyon ritka hogy vki enmyit szenved a gyerekkel.

Normális esetben minden rendbe megy.

A lenyeg a segítőkész férfi ha lehet

Én is pont 31 voltam mint te kérdező. 32 amikor szültem.

A szülés jól ment, a terhesség is könnyen ment.

Nekem nagyon vegyes érzéseim vannak. Egyrészt tényleg csodálatos élményeket él meg az ember. Másrészt viszont... hát vannak nehéz részei. Nem tudod rendesen kipihenni magad. Soha. Magadra jóval kevesebb időd lesz. A kapcsolatod sem lesz ugyanolyan, mert a gyerek lesz az első. Ami programot eddig bármikor könnyedén beiktathattál, az már komoly tervezést igényel. Rengeteg idő, energia, pénz ez az egész, na, most mit mondjak.

Néha szívem szerint már üvöltenék egyet a családban, hogy mindenki kussoljon már végre, és hagyjátok békén egy órára. Amikor a gyerek nyűglődik, közben az asszony is mondja a zsörtölődését, az embernek már eléggé ki tud lenni a f@sza. Nem csodálom, hogy sokan inni kezdenek.

Ha teljesen őszinte akarok lenni: ha én annak idején kaptam volna egy lakást fiatalon, valószínűleg ma is gondtalan agglegényként élném az életemet.