Hogy lehet azt feldolgozni hogy az anya a gyerekkel, apa meg munka haverok és élete van, nekem nincs?

Erdekes, ahogyan gondolkozol errol. A ferjem ahogy hazaert a munkabol, vette is at a nagyobbik gyerekunk, mikor baba volt, hogy alhassak egyben 2-3 orat. 8-22 honapos kora kozott heti 16 orat volt vele, amikor csak szoptatni hozta at a masik szobaba, ahol en dolgoztam, mindezt az o munkaideje utan, illetve hetvegen.

Ot is erdekelte termeszetesen az a sok minden, amiket irsz. Uszni o viszi a nagyobbik gyerekunket. Az ejszakai altatasukat 3 eves koruk korul mindket gyereknel atvette (nemcsak az elaltatast, hanem a teljes ejszakat), szimplan azert, mert igy jobban aludtak.

Gyerekorvoshoz is o vitt minket legtobbszor, ameddig kocsival sokkal gyorsabb volt. A kicsinel mar otthonrol dolgozott a covid ota, es nagyon sokat foglalkozott vele. A jatszoteret utalja, de setalni a kicsit napi szinten kivitte pici baba koraban is. A nagy iden kezdte a sulit, 10-bol 7-szer o tanul vele. O viszi a kicsit az oviba. Delutan en vagyok veluk nagyreszt munka utan, viszem oket jatszoterre, baratokkal talalkozni, cserebe hetente 1-2x van esti elfoglaltsagom, ami 30-60 perc, olyankor o van veluk. Most is o van a gyerekekkel a nappaliban, en pedig a szobaban pihenek, mert ma o ebredt fel elobb, en meg a kicsivel ejszakaztam.

De ki mondta, hogy vállaljál?

Nekünk nem kell magyarázkodni, miért nem vállalsz, senkit nem érdekel.

8 vagyok. Kicsit beteg vagy, sztm egy szakembert is keress meg más férfit.

Nekem is van gyerekem, teljesen boldog vagyok és nem csak ő teszi ki az életem. Van jó munkám, hobbim, barátaim.

Attól mer gyerek lesz nem áll meg az élet, csak rajtad múlik!

Amigy ha ilyen a párod miért vagy vele?

És nem, nem kell neked gyerek és nem is kötelező vállalni!