Dühkitöréseim vannak?

Én momz appal kerestem barátnőt akivel együtt babakocsizunk. Amúgy nem izgat ha a gyerek maszatol, 14 hónapos ismerkedik a kajával annyit meg eszik,hogy éhen halni nem fog. Keveset alszik,de csak sajnálom őt hisz nem direkt csinálja. Mindig tudatosítom magamban hogy ő nem egy kisfelnőtt,sőt még nem gyerek hanem totyogó és semmit sem csinál direkt. Amikor nyugodt vagyok akkor a gyerekkel is könnyebb bánni.

Persze van amikor ideges vagyok több napi nem alvás után, de ekkor is legdurvább az volt, hogy rástóltqm miért nem alszol úgy mint a többi gyerek. Ha felhúzom magam elszámolok 10-ig aztán megy minden tovább. Keress nezen olyan pszichológust aki webkamerán keresztül is csinál kezelést, így nem kell bebucskáznod a városba,de ha viszont elakarsz szabadulni akkor jobb a személyes találkozó.

Értem, örülök hogy tudtam segíteni, 13-as voltam.

Még olyat tudok ajánlani mint otthoni kezelés, hogy hallgass sok zenét, az megnyugtat. Pl nekem az egyik kedvencem: https://www.youtube.com/watch?v=NPBCbTZWnq0

Úristen, de ismerős... :D a 2-es válaszoló én is lehetnék. Annyi különbséggel hogy apám borzalmas káromkodása tör elő belőlem.

Éjjel dobom le teljesen a láncot, úgy a 3. ordítva kelés körül. AMikor álmos, de ordít, és hiába nyugtatom meg, ordít megint amint kimegyek (Fogzik, szepa, átállna 1 alvásra, tudom, ezek mindig pörögnek a fejemben, de már 7 hónapos kora óta egy kalap f*s az alvása, és már úgy se bírom fizikailag/mentálisan hogy apja átvesz éjszakákat).

Persze úgy belelovalom magam hogy utána alig tudok aludni. Másnap meg ő is nyűgös, hajigálja a kaját, és az meg megint triggerel...

Néha nekem is van totál nem reális felhúzós pillanatom, pld hogy egész nap takarítanom kell (pedig nem vagyok tisztaságmániás, de nem járkálhatunk kajadarabokban, nincs mosogatógép stb.), és CSAKAZÉRTIS dobálja a kaját a gyerek, én is átmegyek rácsapni az asztalra a másik szobába.

Hozzátartozik hogy férjem nem beszél magyarul, és bár szuper apja a gyereknek és mindent rá merek bízni, de minnnnden fontos admin munka az enyém (pld a minap krepált be a mikrónk, persze kell egy új, azonnal kb mert mindig használjuk, de nem mindegy mekkora, meg hol tudja átvenni...)

Szerintem a pszichológus jó ötlet, én még nem jutottam oda.

Ami nekem még segít:

- idő saját magamra, az egyik hobbimat elkezdtem megint. Komolyan beindítja az agytekervényeimet, és rájövök hogy ember vagyok és vannak még normális gondolataim, nem csak egy babaszolga.

- a magnézium mellett nekem a vas is nagyon sokat segít, illetve az inozitol elég nagy adagban (4g) amit külföldön több mentális gondra is használnak. Ja meg a Valeriana. Ha nagyon durva időszakom van, reggel és este 1-1 valeriana csodákat tesz.

- van amikor hangosan kimondom a gyereknek: "kisfiam, ittál, ettél, itt vagyok veled, kaptál Dentinoxot, friss pelenkát, de nem értelek, nem tudok érted többet tenni, nagyon sajnálom, anya most csak ennyire képes". Hogy kimondom, egy hatalmas belső feszkót szabadítok fel, és belátom, hogy hát van amikor nyűgös a gyerek meg bőg, és egyszerűen ember vagyok én is, nem tudok mindig ideális körülményeket varázsolni. (egy maximalista ember vagyok, belül mindig idegeskedek, hogy jól menjenek a dolgok de már iszonytatóan el vagyok fáradva)

- ami mostanában bejön: ha érzem hogy kezdem felhúzni magam, akkor ilyen nagyon hangosan belélegzek, kilélegzek. Naggggyon idegesítő hangon, egyrészt hogy kiadjam a mérgem, másrészt hogy oxigén jusson az agyamba, és az ideg helyett megpróbáljak konstruktív lenni. Van amikor kicsit "kirázom" a karjaim is meg kicsit ugrálok. A hatalmas pozitív hozadéka ennek hogy a gyerek általában elkezd röhögni, és onnantól nekem is jobb kicsit.

A kajatémához még annyit: neked az a dolgod hogy adj neki kaját, ha nem eszi meg, nem eszi, majd eszik máskor (ezt már el is szoktam neki normális hangon mondani, hogy nem velem tol ki, nekem mindegy).

Huh, jó volt olvasni ezt a kérdést, 1-2 választ és tudni hogy nem vagyok egyedül. Remélem tudtam kicsit segíteni és találsz megoldást, illetve hogy vaalhogy átáll az agyunk a dologra, és nem húzzuk úgy fel magunkat (na meg hogy jobban alszanak a gyerekek hamarosan...)

3 éves lesz a kisfiam és pont mint a 2-es.

Én jártam pszichológushoz, de rendszertelenül kb havonta 1x jutottam el, és így semmit se ért, viszont vitte a pénzt.

Viszont említett egy dolgot: meditáció. Erről eszembe jutott,hogy valahol vannak elmentve agykontroll meditációk, eloszedtem, és nagyjából rendszeresen hallgatom őket. Örömmel mondhatom, hogy használnak.

Emellett ami még használt: rendeztem a kapcsolatom a férjemmel. Igaz, majdnem ráment a házasságunk, de muszáj volt új alapokra helyezni az életünket.