Dühkitöréseim vannak?

Az anyai lét...

Felkereshetsz egy lakókörnyezetben közel eső pszichológust (ne pszichiátert). A férjednek meg inkább támogatni kéne, ahelyet hogy le "ideg sokkoz".

Én nem csak rossz mintát hoztam de apai ágról borzalmas természetet. Apukámnak voltak nagy kiborulásai, de az ő apai ága valami elképesztő géneket vitt tovább. Mindenki full idegbeteg, OCDs (mindkét véglet, vagy hoarder vagy mániákusan takarít stb), agresszív... én lettem a legkevésbbé elcseszett és ez is inkább gyerekvállalás után jött elő.

Nekem az segít, hogy tudatosítok magamban dolgokat és nagyon koncentrálok arra hogy elengedjem ezeket. Ha érzem hogy fortyog bennem egy mordori indulat, akkor amit te is nagyon jól teszel, félre vonulok. Én nem török zúzok, én felcsattanok nagyon váratlanul és full állatias elfojtott hangokat adok ki, mert legszívesebben üvöltenék mint a sakál. Mikor van egy ilyen epizódom, akkor mindig próbálok arra koncentrálni, hogy milyen kicsi még milyen aranyosan kacagott 30 perce, közben mondjuk mosogatok. Szép lassan megnyugszok, de nagyon tudatosnak kell maradjak. Néha nem sikerül és olyankor UTÁLOM magam mert idegbajosan kiabálok, meg a férjem szerint ijesztő a fejem. Ez van.

3 éves a lányom, egyre ritkábban kap el az agyfăsz. Legalábbis ha elkap akkor nem durvul el.

Arra is rájöttem hogy a rossz alvás és a nem evés rátesz egy hatttttttalmas lapáttal. Akkor vagyok a legnagyobb idegzsába ha nem aludtam ki magam, de ha nem jutok kajához 1-ig akkor meg türelmetlen vagyok, és zsémbes.

Szóval foglalkozz a szükségleteiddel, és engedd el az evés körüli görcsöt. Nagyon jó volt nekem is elengedni. A gyerek alig eszik, akkor se azt amit főztem, hát ez van, éhen nem fog halni, vitamint kap. Ne idegeskedj ezen. Adj vitamint, sőt te is szedj. Magnéziumvhiány is okoz idegességet.

Sok sikert, én megértelek!

Szia. Mennyire vagy egyedül egesznap? Van felnőtt társaságod? Barátok, bárki? Én is küzdok hasonlóval, pillanatok alatt fel tudom kapni magam én is olyanokon ha nem eszik/alszik úgy ahogy én gondolom. Előtte tartom magam de amikor nem látja én is párnaba sikitok, falat ütom és társai néha.

Néha attól is ki tudok borulni hogy 3 percet sincs el egyedül,amikor sok a dolgom meg elvagyok mert akkor totyog utánam, elfoglalja magát ezzel azzal amit adok neki DE!!!, ahogy leteszem a seggem már sirdogal és csimpaszkodik belém, mintha megérezne hogy anya most pihenni szeretne. 😂😅 Volt már pl hogy egy ilyen alkalommal elsirtam magam.

Szintén 13 hónapos a gyerekem. Ha van kedved beszélgethetunk. Írj privátot nyugodtan. :)

Nálam is van ilyen. Sok idő volt mire rájöttem, hogy apukám lobbanékony természetét viszem tovább. Sosem bántott, de az, hogy a második szerinte bugyuta kérdésre robban a mai napig, az egyféle tartást alakított ki bennem felé. Nem minősített, nem hülyézett le sosem, stb., elég volt, hogy felemelte a hangját. Mostmár ezt odáug fejlesztette, hogyha valami házkörüli melót csinál pl. képes annyira belelovallni magát, hogy rosszul lesz. Én nem szeretném, hogy ez a tartás az én gyerekeimben is meglegyen, ugyanakkor pontosan ugyanolyan vagyok, mint apu. Azt sem szeretném, hogy én belebetegedjek a saját hülyeségembe. Néha robbanni tudnék és csak kiszakadna belőlem minden. Főleg ha fáradt vagyok és jól esne végre egy kis énidő, de a gyerekem csak hisztizik egésznap. Kétszer ordítottam a gyerekemmel. A második 8 hónaposan volt, amikor úgy nézett rám, mint aki tökéletesen érti, hogy mekkora idegbeteg szerencsétlenség az anyja. Akkor megfogadtam, hogyha le kell harapnom a nyelvem sem kiabálok rá többé így. Saját belső dühkitörésből nem. Azt meg kell tanulnom kontrollálni.

Nekem az segít, ha ilyenkor kitudom vonni magam a helyzetből. Ha az apja ott van, akkor elvonulok. Ha nincs, de egyébként biztonságos helyzetben/helyen van mondjuk otthon, akkor kilépek a hátsó teraszra 5 percre jó nagy és mély levegőket venni. Vagy mostmár az is segít, ha kiterelem az udvarra játszani. Elvan magában, addig én leülök a teraszra és fújok egyet.

Ha érzem, hogy idegbeteg vagyok aznap, akkor az is előfordul, hogy este elmegyek valahova 1-2 órára. Akár csak bevásárolni. Segít megnyugodni, ha teljesen más körül forognak a gondolataim egy kis időre.

Összességében megváltozni szerintem nem lehet, ha ilyen a természeted, de a tüneteket kezelni és csillapítani tudod. Ha egyedül nem megy, pszichológus tud segíteni indulatkezelési trükökk elsajátításában.

A párodnak viszont csapatjátékosnak kellene lennie. Az is egy taktika, ha tükröt mutat, de ha ez nálad csak olaj a tűzre, akkor nem jó taktika. Ha felismeritek mindketten, hogy ez neked egy nem jó nap, akkor tehermentesítsen amennyire tud, engedje, hogy kivonulj a stresszes szituációkból, kezelje aznap ő a hisztiket, stb. Így a te idegrendszered kisimultabb lesz, letudjátok ezzel csapni a kitörési csúcsokat. :)