Engedted a gyereked óvodai/általános iskolai kirándulásokra? Ha nem, mi volt az oka?

Az én fiam adhd-s, és folyton panasz volt rá. Emiatt megfordult a fejemben az oviban, hogy nem engedem, de szerencsére nem mondták, hogy nem akarják elvinni. A gyerek meg nagyon menni akart, hát engedtem. De ilyenkor általában semmi gond nem is szokott vele lenni, a kirándulás az buli, ott nem kell nagyon figyelni meg uralkodni magán.

Suliban meg az ofő kijelentette, hogy nem viszi. Amúgy az ilyenért fel is lehet jelenteni a sulit. Akkor mondtam is neki, hogy értem, hogy nehezen bír vele, akkor jövök én is. Azt mondta, hogy kizárt, ez nem családi kirándulás, nem jön a többi szülő sem. Ami viszont szerintem szemétség volt a részéről, a legtöbb helyen ezt általában úgy oldják meg, hogy a problémás gyerek hozzátartozóját is elhívják, és így, ha gond van, akkor nem a tanár a felelős.

Váltottunk is iskolát. Itt minden iskolai rendezvényen ott van, fel sem merül, hogy akármelyik gyereket kihagynák belőle. Én meg már nem aggódom, mert tudom, hogy a kirándulásokon jól szokott viselkedni.

11, szomorú, ettől tartok.

Oviban elengedtem, ott "bírtak" vele, meg is "hálálta" a bizalmat, mert ilyen alkalommal sose volt baj vele, de az iskola más. Egyelőre nincs meg a módszerük hozzá, félnapost csináltak belőle az iskolában (holott dolgozunk, de oldd meg szülő). Tartok tőle, hogy a kirándulásnál is így fognak eljárni.

Persze hogy engedtem/engedem őket, szerintem ha nincs valami tényleg kézzel fogható, tényleg reális oka (pl súlyos betegség), akkor nettó túlféltés.

Minket anno már másodikban vittek kétnapos kirándulásra az ország másik felébe, és onnantól kezdve mindig ottalvós osztálykirándulas volt, egyik szülő sem problemazott ezen. A nagyfiamék meg valamikor hatodikban mentek először, meg ötödik végén volt erdei iskola, az ottalvós volt, de előtte mindig csak egynaposra mentek. Az ovisomnak viszont már tavaly is volt erdei ovi, két ejszakaval, nem mondom, hogy nem aggódtam, de eszem ágában sem volt nem elengedni, fantasztikus élmény volt neki. Most másodszor nagycsoportos, idén is mennek, már nagyon várja. Mentek volna kozepsoben is, csak a covid miatt nem lehetett.

Az én gyerekem impulzív alkat, én engedtem is, tukmáltam is oviban, mert velem csak pozitív tapasztalat volt. Covid időszakban volt nagyobb, akkor egyszer vitték, én nem mehettem, nem volt gond.

Aztán beadtam 8 évesen délelőtti táborba, kiderült, hogy egy helyre mentünk ebédelni, én háttal voltam a gyerekem átszaladt a budapesti úttesten kiválva a sorból, elengedte a társa kezét, mert meglátott hátulról és köszönni akart, nehogy eltűnjek. A tanárt leverte a víz, ő végignézte, engem is utólag, de szerencsére én nem láttam. Csak két sávos mellékút de akkor is..

Azóta rettegek, hogy megint ilyen lesz, előtte is elmondtam neki, hogy nem lehet ilyet, utólag tudta is, leteremtettem, hogy elcsaphatták volna, el is sírta magát, de ő ilyen, nem gondolkozik, mikor kéne. Nem tudok ellene tenni, hogy legközelebb ne kövessen el ilyen hibát, akármennyit jártatom is a számat(évekóta tömegközlekedünk a városban és tanítgatom, kisbaba kora óta), nem fog változni, szóval én be vagyok ijedve rendesen. Nemrég hatalmas mezőn hagytuk a haverjával kettesben elkóborolni, mikor kb csak pontnak látszott egy kilóméter távolságból, megtalálták az egyetlen kis erecskét, ami valami szennyvízemésztős betoncuccal volt letakarva, de szivárgott, hát nem gond lett belőle? Szerencsére csak bokáig süllyedtek és összevesztek, kinek a hibája, de még egyszerűen kicsi az önálló dolgokhoz. Balatonban déli parton beengedem olyan 300 méterre, akkor derékig ér neki a víz, folyamatosan lesem, de ott is volt, hogy a szerencsén múlott, hogy kapaszkodott az úszógumiba és akkor nem volt annyi esze, mikor a haverja felborította, hogy lerázza róla, hogy elengedje egyből, jól láttuk, hogy nehezebben jön fel, dacból. Nem nyelt vizet, de azért megijedt, elszámolta magát, mennyit bír ki.

Ahogy nézem barátai is ilyen kis "gyerekek", túlbecsülik mire képesek, alulbecsülik mi mennyire veszélyes és előszeretettel viszik egymást a hülyeségbe poénból. Mi is ilyenek voltunk, annakidején mázli, hogy mikor a villanypásztor megérintésére cukkoltuk egymást, nem lett gond és hasonlók. A tanárok nem igazán figyelnek.

Amitől még tartok a molesztálás, random férfi "kolléga" meg random férfiak a táborok közt, de ettől tartok kevésbé. Szeretem tudni mikor kik vannak a gyerekem közelében, és táborban ilyet nem fogsz tudni. " a történet" című filmet meg lehet nézni, nagyon tipikus, velünk is foglalkozott úgy a táborban a "partiőr", hogy elmagyarázta mi az életmentés meg haverkodott volna, kosarazott a gyerekekkel, a tanár meg mondta, hogy ne menjünk a közelükbe, nem velünk vannak, de akár az is lehetett volna, hogy többé kevésbé ismerik és akkor engedik az ilyesmit. Tanárfüggő tényleg és csak szerencse kérdése.

Szerintem nem fizikai dolgoktól függ, kell-e mennie a szülőnek, tök normális, hogy aki nem tartja megbízhatónak a gyerekét(egyik sem az amúgy, ettől gyerekek), és megteheti, az megy velük. Én is fogok nyáron, és a tanárok itt örülnek is, kevesebbet kell fegyelmezni, és általában anyukák mennek, nem kell tőlük tartani, könnyítik a munkájukat.

Pár órás programokra is 3 anyuka megy legalább a 20 fős osztállyal, ilyenek szoktak lenni, hogy lökdösődés ki szálljon fel előbb, összevesznek ki ki mellé üljön, figyelni ki marad fent, ki mit hagyhat el, meg hülye poénkodások. Legutóbb elsétáltam a suliudvar mellett, két kis elsős célbaköpött a mászókáról a kerítésen kívülre(emberekre), 3 hete meg leteremtett a villamosvezető egy lányt, aki egy érmét tett a sínekre, hogy kilapítsa azt a villamossal, és ez ugye nem túl jó a villamosnak, meg veszélyes neki meg az utasoknak. Ilyenek szoktak lenni, és a szülők azt se tudják mit csinálnak a gyerekeik, azért olyan fene bátrak. Én se gondoltam, hogy az enyémnek ennyire futja csak, amíg meg nem történt, pedig ebbe nőtt bele, de amikor lelkes lett és esélyt látott, szabályt szegett veszélybe sodorva magát. Normális szülő megy és lesi a gyereket kb 12 éves korig, mert utána meg csodálkozni fog, hogy "nem is gondoltam volna", mikor megsérül vagy meghal a csemete, "ő nagyon megbízható gyerek volt" persze. Csak gyerek volt, figyelni kell, ahol meg nem figyelnek eléggé, ott a szülőnek is jelen kell lennie, ne csak utólag ápolgassa a gyerek lelkét, hanem előzze meg a komolyabb problémákat.

Engem elengedtek mindig. Mindig megkérdezték h akarok-e menni. Ha akartam mentem ha nem nem. Egyszer volt h nem mentem el mert nem akartam.

A kicsit problémás gyerekeket azokat nálunk vitték. A nagyon problémásokat nem. Szerencsére ilyenből csak egy volt az osztályba. Bár érthető is h nem vitték. Mivel veszélyes volt. Többször okozott százezres károkat a sulinak. Ugyhogy megértem h őt inkább nem vitték

Én szoktam vinni gyerekeket osztálykirándulásokra, a mai napig emlegetik! Mind pozitívan! Eddig nem hallottam olyat, hogy valaki megbánta volna!

Viszont a kirándulásokat változatossá, érdekessé kell tenni, előre felkelteni az érdeklődést, hogy a gyerekek várják a kirándulást! És akkor általában nincs csalódás!