Manapság mennyivel jelent nagyobb anyagi kihívást gyermeket vállalni, mint 20 vagy 40 éve?

Szerintem sokkal nagyobb, mint anno. Apuék 400ezer Ftért vették a házat itt 90-ben. Most ugyanitt az osztrák határ közelsége miatt egy kádárkocka is 80millió Ft. Sokkal könnyebb volt otthonhoz jutni, mint akkor, sokkal többet ért egy ember fizetése, most mindkét szülőnek dolgoznia kell, hogy legyen mindenre elég pénz.

A mi rezsink 35ezer forinttal több, mint volt pár hónapja, a boltban pedig a dupláját hagyom ott ugyanazokért a termékekért. 12 m3 fát tavaly 150ezerért vettem, most 210ezerért. A tankolásról nem is beszélve.

#2

Ezeket gyerek nélkül is ki kell fizetni, még ha nem is pont annyit

Azt gondolom, sokkal nagyobb kihívás megteremteni már az alapokat is. Én is a 90-es évek elején születtem, akkoriban egyik szülőmnek se volt érettségije, egyik eladó volt, a másik hentes, mégis sikerült 23-24 éves korukra felépíteni egy családi házat, ahova lehetett gyereket vállalni. Nem volt az, hogy tanulj évekig, meg nyelveket is beszélj, meg legyen 3 szakmád, mire szerzel valami normálisan fizető állást, érted, ma mi a tökömet csinál két ilyen ember? Még egy panel sem tudnának venni 30 éves korukra, nemhogy házat.

Anyám ráért gyesen lenni, mert egy fizuból megvoltak, nem jártunk akkor nyaralni meg ilyesmi, de megéltek. Haladtak lassan a házzal, telt kajára, fűtésre, és nem volt az, amikor anyám visszament dolgozni, hogy egyből küldik haza a gyerekeket, ha elköhintik magukat, és a főnök kiakad a táppénzen és nincs hol dolgozni.

Szóval, két átlagember simán meg tudta teremteni a lakhatást, ételt, ruhát hosszútávon.

Most meg minden tiszta stressz, nyilván ma is vannak jól fizető munkák, de nem lehet mindenki informatikus és mérnök. És az átlag fiatal párok még odàig sem tudnak eljutni, hogy egy sz*ros panelt megvegyenek ilyen árak mellett, nemhogy nyugodtan tudjanak gyereket vállalni, hogy ne kelljen amiatt izgulni, mikor rúgnak ki, mikor szállnak el az árak, stb. Minden sokkal bizonytalanabb.

Illetve nyilván az igények és elvárások is mások, az én szüleimnek nem volt fontos, hogy saját szobánk lehessen, ezért én pl. tesómmal voltam, állandóan veszekedtünk, egy életre meggyűlöltük egymást, ma ezt a többség igyekszik elkerülni. Illetve, kínai cipőben jártunk, nem volt fontos, jó-e a lábunk, ha betegek voltunk, nem vettek gyógyszert, csak teát kaptunk, nekem pl. rosszul ment a matek, de nem akartak magántanárrá fizetni, mert hülyeség, tanuljak többet.

De igazából magukig az alapokat eljutni, értsd biztos meló és lakhatás, az könnyebb volt.

Sokkal.

A 80-as években nagyjából bárki igényelhetett és kaphatott tanácsi lakást.

A munkahelyük biztos volt.Aki dolgozott, az kényelmesen élt.Akkor is volt kényelem, nagyapám horgászni járt és hobbi asztalos volt,otthon mindent megcsinált.Ha valaki talpraesett volt, pl mint nagyapám meg nagymamám(apukám is),akkor tudott fusizni,nem lihegett mindenki nyakában a nav. Nagymamám pl főkönyvelő volt, de kötött, horgolt, varrt a szabadidejében,és ezeket eladta,hatalmas vevőköre volt, mert iszonyat jól dolgozott. 89ben mikor apám elvesztette a munkáját,végigjárta a videótékákat, és hibás videó kazettákat javított otthon,illetve irodagép műszerész volt,eljárt javítgatni ahova hívták.

Most ha valaki a hobbijából pénzt akarna, hiába szorgalmas még akkor is adóznia kell ha fi...ngik. Most még az a bőrt is lenyúzzák az emberről ami még ki sem nőtt.

Az emberek könyvtárba,színházba,bálokba,moziba jártak átlag embereknek is megfizethető volt,na most próbáljon meg egy minimálbéres család elmenni egy moziba.Voltak szot és tsz üdülők,kempingek, egy strandolás vagy állatkert sem volt egy fél havi bér.Nem volt 700millió féle ruha/csoki/kenyér/tv/stb, pár féle volt, és a városiak is legtöbbször házi ,piacos dolgokat vették. Jah,és a 70 éves Rozi néninek sem kellett őstermelői, hogy eladja a heti 30 tojását és a fél kiló dióját a piacon.Rengeteget barteleztek az emberek, mert értékelték egymás munkáját életét.

Az ezredforduló már teljesen más volt, de még mindig lehetett lakáshoz jutni majdnem reális áron.És volt értéke a munkának.

Ez magától a szülőtől is függ persze, de az vitathatatlan, hogy míg 40 évvel ezelőtt egy babának is lehetett örülni a fa alatt, ma már ennél komolyabb tételeket kell venni. Hiába csinálja az ember ép ésszel, ha az iskolában ajánlott a tablet használata, vagy asztali számítógép az informatikához, akkor azt valahol valamikor meg kell venni.

Ellenben most voltam egy érdekes jelenetnek tanúja a játékboltban. Apuka a 4 éves forma kisfiával. Már önmagában az nehezen értelmezhető számomra, hogy ki az a gyökér, aki gyerekkel együtt megy a játékboltba. Aztán az a cirkusz, hiszti, mert persze minden is kell, apuka meg csak alkudozott, hogy "ok, egyet választhatsz", mindez persze másfél héttel karácsony előtt. A gyerek, bármire rámutatott, mindre azt mondta az apja, hogy "de ilyened már van". Végül kapott valamit, amire szintúgy azt mondta az apja, hogy van már egy ilyenje, csak gondolom elfáradt a hisztériában, amit nyilván levág egy gyerek a játékboltban. Emberünkön végignézve (rossz minőségű melegítő, kiszürkült béna tetkók, látványos foghiányok) nem az volt a benyomásom, hogy valami nagy vállakozás gazdag vezérigazgatója, akinek csak egy újabb 10ezer forint, inkább olyan valakinek tűnt, akinek ez a pénz hiányozni fog valahonnan, például majd a 80 ezer forintos gázszámlából. Na ő biztosan úgy gondolja, hogy a gyerek egy igazi pénznyelő, de hát ebből a történetből azért egyáltalán nem a gyerek jön le hibásként, hanem a szülői inkompetencia miatt kerül a gyerek csilliárdokba.

Valahogy abban lehetett más, hogy egyszerű de biztonságos jövőkép volt.Ha tetted a dolgod, akkor volt lakásod, volt mit enned, volt ruhád,volt szórakozásod/pihenésed, lehettél beteg, mert volt rá idő, nem rúgtak ki ezért.Nagymamám csak mindig a háborútól félt.Jobb egy fűtött szobában zsíros kenyeret enni, csak háború ne legyen.Mert aki átélte,mint ő, az tudta, hogy azzal ,hogy túlélték, és újból lett munka, és lehetőség szinte mindenre.

Most azt sem tudja,hogy tud e fűteni,kenyeret venni, aki dolgozik.

Azt is tegyük hozzá, hogy a 80-90-es években kezdett "divatba jönni" a válás, nyilván azelőtt is volt, de nem ennyi. Sokan 20-22 évesen megházasodtak és gyerekeket vállaltak a semmire, merthogy ahogy itt írják, akkoriban, ha dolgoztál, azért lehetett előre jutni gyerek mellett is, szóval a sok huszonéves házaspár elkezdte felépíteni az életét, aztán 30 éves korukra meggyűlölték egymást, elváltak, de akkor már nem lehetett olyan jól megélni.

Az én szüleim is fiatalon vállaltak a 80-as évek végén, volt ház hitelre, fix meló meg balatoni nyaralás, aztán mikor 3 gyerek után (akkoriban ez volt a norma) elváltak, mindkettő tök nincstelen lett, mert mire kifizették a hitelt, nem sok maradt a vagyonból. És akkor már beütött a rendszerváltás itt, kevesebb lett a munka, nem lehetett már ügyeskedni, meg háztájit tolni gyerekek mellett egyedülállóként és így tovább. Mire 3. osztályba mentem, a fél iskolának elváltak a szülei, aztán manapság ez ugyebár már tök megszokott.

Na most, arra célzok, hogy míg anno az embereknek eszébe nem jutott gyerekek elött karriert építeni és megtakarítást képezni mert nem nagyon volt rá szükség, addig a mai 20-30-as generáció már abban nőtt fel, hogy muszáj gyereket előtt évekig tanulni meg milliókat félrerakni és minél hitelmentesebb ingatlanhoz jutni, mert ha beüt a krach, válás, haláleset, betegség, munkanélküliség vagy bármi, akkor az ember nélkülözni fog.

A mi szüleink ezt még nem látták, ök a biztonság illúziójában vállaltak gyereket, de a mai fiatalok már aktív elszenvedői voltak a pofára esésüknek, ezért sokkal óvatosabbak és sokkal többet akarnak megteremteni a gyerek elött, mert tudják, hogy utána nehéz, sok ajtó bezárul.

Egyetértek a 9-es válaszolóval, csak még annyi, hogy átlag bérből egy átlag ember, még hitel mellett sem vesz most lakást.pl egy bolti eladó, gyári dolgozó,vagy egy hentes.És nem, nem lehet mindenki mérnök,informatikus,ügyvéd, vagy orvos,sőt vállalkozó sem.Szükség van az átlag emberek a tömegek munkájára.Szükség van gyári munkásra, hogy legyenek termékek,takarítóra,hogy tiszták legyenek az intézmények,portásra, kukásra,eladóra, pékre,cukrászra,stb. A társadalom minden rétegére szükség van.Mert közösség vagyunk(elvileg).

Csak amíg régen minden munka meg volt becsülve, az most nincs.