Éreztétek azt X gyerek után, hogy ennyi, nem vágytok már többre, ha lehetne se kéne?

Ha igen, mikor jött el ez a pont?

Én eddig azt hittem, hogy nálam is ez van, 2 gyerek után, aztán most, hogy végre kezd valamelyest könnyebb lenni velük az élet, mert már nagyobbacskák (2 és 4 évesek), hát már majdnem minden nap eszembe jut, hogy mi lenne, ha... És az eszemmel tudom, hogy nem AKAROK még egy gyereket (millió+1 értelmes indokom van rá, észérvek és racionális döntések), de a szívemben meg vágyom egy újabb kisbabára. Viszont ezt az érzést nem tudom, hogy enyhítené-e egy harmadik pindur, vagy amikor ő is 2-3 éves lesz, rendeződik az életünk, akkor megint ugyanebben a cipőben találom magam.

Szóval nálatok volt egy olyan pont, amikor már nem csak, hogy nem akartatok újabb babát, de nem is vágytatok rá? Most nem az észérvek érdekelnek, hogy pénz meg hely meg segítség, hanem az érzelmi oldal. Amikor már nem facsarodik össze a szívetek egy-egy kis babaméretű ruhadarab vagy egy extrémcuki kisbaba láttán az utcán. Van ilyen, létezik? Vagy ilyen az élet, amíg a hormonjaim képessé tesznek rá, addig vágyakozni fogok az újabb babázásra?