Éreztétek már úgy, hogy a gyereknevelés időnként elviselhetetlenül nehéz tud lenni?

Nekem a kamaszkor sokkal nehezebb.

Kamasz gyerekem van, meg egy kiskamasz. Nekem az idősödő anyámmal sokkal nehezebb, mint a gyerekekkel valaha is volt.

Kitartás. Már csak 18 év van hátra s felnőtt lesz.

Nem, de még csak 10 éves a lányom.

Nem időnként, hanem folyamatosan! 9 éve egy pokol az egész!

15hónapos a lányom, 3.5 éves a fiam. A csecsemőkor ehhez képest leányálom volt.

5 és 3 évesek. Minden napot annak érzek.

Inkább 100 csecsemő, 10 év kialvatlanság, mint egy kamasz... Konkrétan elviselhetetlenül nehéz...

Akik a kamaszkort írták - ki tudjátok fejteni kicsit bővebben? Mi még nagyon távol vagyunk tőle, én meg nem voltam túl nehéz kamasz (se a barátaim különösebben), jó nyilván voltak viták de azért nem úgy emlékszem vissza, hogy teljesen kikészítettem volna a szüleimet. Szóval miben nyilvánul ez meg nálatok?

Egészen egyszerűen meg van bolondulva a gyerek.Semmi nem jó, mindenre élből fintorogni kell.Visszabeszél,nem csak itthon az iskolában is,ebből adódóan ott is panasz van rá.Nem akar tanulni,mindenért könyörögni kell.Csavarogna,ha engedném,de nem engedem, ezért is rossz vagyok.Testvéreivel állandóan harcol.Mindegy miért,csak beszóljon.De van olyan nap is,mikor maga a megtestesült kisangyal.Egyik este bevásárlásból arra jöttünk pl haza,hogy felmosott,bepekolt a mosogatógépbe,és még a fürdőbe is megcsinálta a gyors verzióját a takarításnak.Van mikor magától jön jókedvűen segíteni a főzésbe,vagy a ruhahajtogatásba.Szóval kiszámíthatatlan,de vagy angyal,vagy ördög.Mikor ördög, akkor szoktam mondani,hogy ha ezt nem növi ki,azt valamelyikünk nem éli túl🤣