Igaz, hogy ez ennyire egy tudat alatti folyamat a gyerek-szülő kapcsolat?

Van igazság amit a barátod ír.

Én édesanyámmal vagyok így.

Megszült, aztán kb ennyi.

Szüleimmel nőttem fel, van anyám, apám.

Mégis inkább apám nevelt és apámmal tartom egyedül a kapcsolatot.

Manapság divat ez a gondolkodás, pláne itt gyk-in. ( Többnyire azok írnak akiknek nincs jó viszonyuk a családjukkal, megkeseredettek vagy nincs is gyerekük és nem tudják elképzelni, hogy szorosabb a kötelék mint egy baráttal)

Én személy szerint nem tudom elképzelni a kapcsolatot így szüleimmel, testvéreimmel vagy a gyermekemmel.., de még az unoka testvéreimmel sem

Nagyon keserű lehet az ilyen élet, megértem én, hogy nem mindig van egyetértés, azt is ha van, hogy családtagok egyenes utálják, de nem az a normális ha az ember így gondolkodik.

3

De igen, "normális", rengeteg ilyen család létezik, sőt, megmerem kockáztatni, hogy a családok kb 20-30%-ánál van így gondolkodó családtag, az ismerőseimből kiindulva.

Nyilván van akinek ez xarul esik, vagy azt gondolja, hogy áhh, létezik egyáltalán ilyen? De igen, létezik.

Én megértem, hogy valakinek elképzelhetetlen, mert akkora kapocs van a családtagok között, hogy napi telefon, meg heti látogatás, meg mindent elmondunk, de például mi nálunk sincs ez így.

Erre mondják, hogy a vérségi kötelék lós*rt sem ér, ha nincs meg mellette a szellemi, lelki hasonlóság, a szeretet. Nálunk ezek közül egy sincs. Megcsináltak, felneveltek, nem vertek meg, oszt ennyi. Kalap kabát.

De azt is kibaxottul utálom, hogy most a kérdező sajnálja, vagy épp megveti a barátját, vagy akárki is az olyan családokat, mint a miénk. Miért? Fogalmatok sincs, milyen egy ilyen "családban" élni, amiről alapjáraton egy bizonyos kapcsolatot feltételez az ember. Max az előítélet miatt sz*r.

Mert hogy mi tökéletesen megvagyunk így, megélünk egymás mellett. Ugyanúgy hálásak vagyunk a szüleinknek, hogy felneveltek, a nagyobb dolgokat elmondjuk nekik, de ennyi. A férjem fontosabb nekem, mint ők.

A pszichológusok már vagy száz éve kutatják az anya-gyerek kötődést. sok oka lehet, ha csak iskolás kortól mérgeződik a kapcsolatuk, azonban általában baba korban szokott nem megfelelő érzelmi kötődés kialakulni a baba felé, illetve a totyogó felé, az anya részéről. Ennek oka is sokféle lehet, pl szülés utáni depressziója az anyának, vagy pl az anya alacsony érzelmi intelligenciája okán inkább csak anyagilag (pl élelem tárgyak) látja el gyermekét, érzelmileg nem törődik vele minőségi szinten, vagy pl az anya pszichés problémája is gyenge kötődst eredményezhet (pszichopata anya, vagy borderline szindrómás anya, depressziós anya, autista anya, stb), de akár az anya testi krünikus betegsége is megnehezsítheti a gyermekgondozást a részéről, esetleg ez is járhat gyenge kötődéssel.

Kb 6 éves korig alapozüdik meg az egész későbbi élet, pszichésen, ezért ami addig történik, utána már alig módosítható kisiskolás korban, és kamasz korban lényegileg már nem lehet változtatni a gyermek pszichés beállítottságán. Nyilván ebbe a szülőktől független tényezők is belejátszhatnak, pl tőlük független traumái a gyermeknek, stb.

Az viszont mindig jellemző, kapcsolattól föggetlenül, hoyg a gyermek, kb 10 éves koráig leveszi a szülei (főleg anyukája) érzelmeit, akár titkolja az anya, akár nem, sőt, az anya tudatalattijába fojtott élményeit is, melyek főleg negatív élmények, és képes pusztán ettől is megbetegedni egy kisgyermek. Viszont a kamaszodás során érzelmileg egyre inkább leválik a gyermek a szüleiről (nem a biológiai szülő a döntő, hanem akik érzelmileg, fizikailag mellette voltak baba korától, meg bárki, akihez kb 10 éves koráig tartozott mint szülőkhöz). Így a kamasz gyermek már nincs különösebb lelki köldökzsinóron, de ettől függetlenül nyilván szeretheti is szüleit, meg nem is, egynéntől függően.

A szülő-gyerek kötelék erősebb mint a gyerek-szülő. Biológiailag ez van bekódolva mert a szülő az életét is adná a gyerekéért (utódért), a génjeinek továbbörökítéséért, a gyerek "dolga" pedig hogy leszakadjon, önállósodjon és a maga érdekét nézze.

Ez az ösztön, nyilván az ember fejlett szociális érzéke és sokfélesége végett ettől jóval diverzebb viselkedést mutat, de az alapösztön ez.