Igaz, hogy ez ennyire egy tudat alatti folyamat a gyerek-szülő kapcsolat?

Egy barátomnak nem igazán van mély kapcsolata a szüleivel és egy beszélgetésünkben ezt írta:

Mégis miért? Semmi extra nincs itt, csak a gyereke vagyok, miért vagyok akkor bármilyen extrán fontos, pláne a szemük fénye. Abnormális, semmit se tettem ezért, még csak a szeretet-kapcsolat sincs jelen. Érzésileg nincs ami kösse az embert.

Vagy szimplán biológialag a szexuális aktusuk eredménye utána ekkora folyamatokat indít el, hogy teljesen abnormálisan átkódolja az ember agyát, hogy ennyire ilyen szinten fontos legyen a gyerekük? Mondjuk megértem, hisz az evolúcióban ha nem ez lenne és nem gondoskodna egy élőlény sem a kölykéről, akkor nehéz lenne a reprodukció, az pedig kihaláshoz vezetne, szóval valami tudat alatti kényszer mindenképp szükséges, hogy ha akar, ha nem fontosnak vélje és gondoskodjon róla.

Nekem rosszul esik, hogy így gondolkozik erről és szerintem ez nem így van.

Van benne igazság, vagy tényleg a rossz viszonyuk miatt gondolkodik így?