Éreztétek azt X gyerek után, hogy ennyi, nem vágytok már többre, ha lehetne se kéne?

Rögtön az első után.

Ajajj a válaszokat olvasva nem nyugodtam meg, mivel ugyanezt érzem, mint a kérdező, de én eddig azt hittem, ez majd úgyis el fog múlni, csak a hormonjaim szivatnak. Ezek szerint nem. 😅Két tervezett gyerek után nem hagy nyugodni a harmadik gondolata, pedig sose volt tervben.

2 gyereket szerettünk volna, 2 van, nem is vágy(t)unk többre a kisebbik 10 éves, nem gondoltam meg magam, nem is fogom, minden szuper így, ahogy vagyunk :)

Neked tényleg könnyű az életed egy mindössze 2 és 4 éves kisgyerek mellett? :D brutál jó gyerekek lehetnek. :D mindegy, bocsi, ez off. Amúgy nekem 16 hos a kisfiam, bennem még annyira el a rossz élmény a császár miatt, hogy emiatt igazán nem engedem meg magamnak, hogy vágyjak új gyermekre. +Igaz, hogy az én gyerekem se baba már, de mégis minden babazasra, gyerekezesre való igényemet kielégíti. Imádom őt, így lefoglalom magamat vele, és nem azzal foglalkozok, kinek van kisbabája az utcan. Persze, cukik, ha nem lenne feltétele még egy szülés, én is örülnék még egynek, de nekem nem facsarodik össze toluk a szívem, mert így is teljes az életem. Szülés előtt is úgy voltam vele, és most is úgy vagyok, hogy egy gyerekem legyen, anélkül nekem nem lett volna élet az élet, de második vagy lesz, vagy nem. Pedig nekem is "jó" gyerekem van alapjáraton, de ettől nem mondom, hogy már jöjjön is a következő.

A férjem nagy családban nőtt fel, legalább 5 gyereket szeretett volna, én max hármat. A második terhességem annyira nehéz volt hogy mondtam hogy több gyerekünk nem lesz. Aztán amikor a nagy 6, a kicsi 4 volt, elkezdtem vágyni egy babára. A férjem még akkor is nyitott a több gyerek gondolatára, így bele vágtunk. Hamar sikerült is. Aztán védekezés mellett fogant a negyedik. Másfél év van a két kicsi között. Először megijedtem a 4 gyerek gondolatától, de hamar át állítottam az agyam és örültem neki. Úgy voltam hogy oké most már tényleg vége, nem lesz új babánk. Na aztán egy nap elém állt a férjem és azt mondta nagyon szeretne még egy babát. Néhány hónapig még a gondolatot is el utasítottam, aztán gondolkodtam rajta és úgy voltam vele próbáljuk meg. Adtunk magunknak 6 hónapot, ha össze jön akkor jó, ha nem akkor ez van. Na hát első hónapban megfogantak. Ketten. Majdnem le fordultam a vizsgáló asztalról mikor mondták hogy ikrek. A férjem rettentő boldog volt, én ijedt. Aztán megjöttek az ikrek. És akkor éreztem hogy mostmár tényleg nem vágyom még egy babára. 2 évesek az ikrek még mindig nem érzem a vágyat, de ha érezném sem vállalnánk.

Nekem még nem jött el ez, pedig négy gyerekem van, és nem is kifejezetten a kisbabás kor hiányzik nekem, mert azt minden gyerekkel megszenvedtem.

Nekem kettő után. Még mikor a másodikkal terhes voltam, úgy voltam vele, hogy talán egy harmadik még lehetne később, de aztán végül nem jött a vágy. Már 6 és 10 ésvesek, egy lány, egy fiú, kereknek érzem. És őszintén szólva most már örülök neki, hogy nagyok és önállóak. Tesómnál vannak kicsik (egy baba és egy 2,5 éves), aranyosak, de pont elég az az 1-2 óra belőlük. Pedig mikor az enyémek voltak picik, imádtam azt a korszakot, de úgy tűnik, elég volt annyi.

#15-ös, haha, nekünk is meglepi baba volt a negyedik! #16-os voltam. De mi még csak kacérkodunk az ötödik gondolatával :)

28 eves vagyok, 6 honapos a babam, szoval meg boven lehetne tobb is, de nem kellene. Egyet akartam, kesz, bezart a bazar😀 mar csak a vilaggal (csalad, baratok, ismerosok stb) kellene ezt megertetnem.