Hol folytatnátok az életet egyedülálló anyaként?

Sose laknék vidéken. Egyszer megpróbáltam, mert menekülni kellett az exemtől. 5 hónapig bírtam, aztán ahogy adódott lehetőség, azonnal visszajöttem a 2 éves gyerekkel Budapestre. Nem bántam meg, itt születtem, itt nőttem fel, ehhez vagyok szokva. Meghalnék vidéken hosszútávon, főleg jogsi nélkül. A gyereknek amúgy teljesen mindegy hol van, ott fogja jól érezni magát amit megszokik.

Itt inkább az a lényeg te mennyire bírod így.

Én úgy vagyok képes "vidéken" élni, hogy igazából Budapest agglomerációjában lakunk egy pici faluban, amely egy gyöngyszem a Dunakanyarban. De Budapesten dolgozom, minden nap beautózom és haza, a gyerekekkel pedig pont így kb. 40 perc alatt bent vagyok a Belvárosban, ha ott van dolgunk vagy csak valami programra jövünk. Nem igenyeljük túl sűrűn, mert jól esik az otthoni "ingerszegény" környezet, amely a zaj-, szmogmentességet jelenti, azt, hogy alig van ember, természet annál inkább. Én képtelen lennék Budapesten nevelni a gyerekeimet, főleg a Belvárosban, viszont képtelen lennék 150 km-re a fővárostól élni, kell a tudat, hogy elérhető távolságban van, viszonylag gyorsan minden elérhető.

Tanácsot nem igazán tudok adni, de az biztos, hogy a szüleimmel nem élnék egy fedél alatt, pedig jó a kapcsolatunk, de nagyon hamar egymás idegeire mennénk.

Én saját magamból kiindulva, egyáltalán nem költöztem volna anyámhoz,egyből a saját lakásomban, a saját kis életünket építettem volna.

De nekem az az érzésem, hogy nektek jó ez, és te nem is akarsz önállóbb lenni.Ha itt szerettek élni, akkor ne hagyd telebeszélni a fejed, hogy másképp kéne,keress ott valami munkát, és a gyereked ott járjon oviba.Ha viszont belső késztetést érzel,hogy külön élj akkor bátran vágj bele,nem lesz könnyű, biztos hogy menni fog, sikerülni fog.

De fontos lenne tudni, hogy a szüleid mit gondolnak erről az egész helyzetről.