Van, aki nagyobb gyerek(ek) mellett él háztartásbeliként? Így is szeretitek ezt az életet, hogy már nincs, aki veletek legyen 24/7, nem kell mindig babás dolgokat csinálni?

Huh nem tudom gyerekek, én ezer más elfoglaltságot el tudnék képzelni magamnak, mint a munkát. Inkább a munka miatt szűkölök be, nem azért mert van szabadidőm. Barátokkal is azért nincs idő talizni mert teljesen bele vagyunk fásulva a munkába, nincs erőnk elolvasni egy könyvet, elmenni edzeni, moziba, meginni együtt egy kávét.

Végre lenne időm egy hosszabb regényt megírni (mióta a 3 éves fiam megvan egy 80 oldalasra futotta csak), fotóznék, vinném ide-oda a srácokat. (Most terhes vagyok a másodikkal.)

Nagyon is el tudnám képzelni az életemet munka nélkül, pedig amúgy kényelmes jó munkám van ami jól fizet, de én nem ebben teljesedem ki, hanem a művészetben teljesednék ki, ha hagyna az élet. De 2 gyerek, munka, háztartás mellett esélytelen egyelőre, legalábbis amíg kicsik a gyerekek, biztosan. De egyébként gyerek nélkül se volt egyszerű kilépni a mókuskerékből és elszánni magam hogy leüljek írni valami értelmeset vagy pedig komolyabban foglalkozni valamelyik hobbimmal.

Semmi baj nincsen azzal, ha valaki eljár főzőtanfolyamra és sokat van az anyukájával, ugyanis nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Férjem is mondja hogy bárcsak munka helyett inkább egész nap a kölökkel játszhatna valamit, foglalkozhatna a családdal, bevásárolna, többet segítene itthon, stb. Teljesen jól meglennénk munka nélkül, volt is ilyen időszakunk rövid ideig, egy percre nem sírtuk vissza a munkát.

De amúgy mint már írtam, akinek dolgozni kell menni a gyerek 3 éves kora előtt az a pucér seggére vállalta a gyereket, aki meg nem szeretne dolgozni az egy lusta pi.csa.

Oké, játszuk azt hogy nem kamu.

Borzasztó unalmas lenne az életem HTBként. Itthon vagyok 4 éve (nem, nem tartanak el, van passzív jövedelmem) a gyerekkel, előtte stresszes, felelősséggel jaró munkám volt 10 évig ahol toppon kellett lennem a nap minden percében. Ezért jól esett a pihenés úgy fél évig. De nyughatatlan vagyok, így csináltam a gyerek mellett egy masoddiplomat, mikor vége lett a sulinak önkénteskedtem. Mellette életem a gyerek, aktívan foglalkozom vele, programokra, jatszótérre, társaságba járunk. Most hogy ovis lett felszabadult a napom nagy része, újra dolgozni fogok, mellette csinálok.majd még egy nyelvvizsgát. Ha HTB maradnék belehalnék az unalomba, úgy érezném csak létezek, de nem élek, nekem kell hogy szellemileg is le legyek terhelve. Az meg hogy eltartassam magam és ne fejlődjek folyamatosan anyagilag kizárt. Vannak pénzügyi céljaim, amiket el akarok érni.

Akit ismerek htb-t és soha egy percet nem dolgozott két kamasz lány mellett sem, csak folyton panaszkodik hogy hűnde farasztó élete van, mindennap a háztartás, mindenkit kiszolgálni. Közben olyan lassú, hogy nem is értem hogy tudott így elkényelmesedni. Céljai nincsenek, a terve hogy majd segít az unokák körül.

A másik HTB szintén panaszkodik, hogy annyi dolog van, ő soha nem ér rá. Neki az életcélja a férj és a gyerek 200%os kiszolgálása, meg az amúgy eleve sterilre takarított ház folyamatos takarítasa, mindennap 3fogásos menü elkészítése. Időnként egész napos vasárolgatás, de akkor pánik van hogy le van maradva a teendőkkel. Hát kinek mi.

A harmadik HTB (ő munkaundoros, időnként dolgozott, mert kellett a pénz) meg sír folyton hogy milyen szar munkahelyek vannak, sehova sem kell csak proli munkákra, ahová még felveszik ott dolgozni kell, hogy lesz így nyugdíja.

Nagyjából ezek közül választhatsz.

#41 hasonszőrű vagy ugye?

Kedves, mert neki is büdös a munka?