Van, aki nagyobb gyerek(ek) mellett él háztartásbeliként? Így is szeretitek ezt az életet, hogy már nincs, aki veletek legyen 24/7, nem kell mindig babás dolgokat csinálni?
A kislányunk születése előtt joghallgató voltam, az volt a terv, hogy 1,5 éves korában ő megy bölcsibe, én pedig visszamegyek az egyetemre a maradék két évre. Tavasszal született és hiába álom jó baba, a tavaszi vizsgaidőszakot nem tudtam mellette megcsinálni. Egyszerűen képtelen voltam mellette tanulni, a tananyagra figyelni. Volt, hogy ültem mellette 2 órán át és néztem, ahogy alszik... Minden érdekesebb volt akkor, mint az, hogy leüljek tanulni. A férjem mondta, hogy emiatt ne stresszeljek, semmi nem múlik azon, hogy mikor végzem el az egyetemet, most pici a babánk, természetes, hogy ő a legfontosabb és hogy inkább vele szeretném minden időmet tölteni. De az az igazság, hogy egyáltalán nincs kedvem visszamenni a suliba. Nem csak a joghoz nincs, hanem az egész egyetemhez sem. Nagyon szeretek itthon lenni a picivel és a férjemmel, anyukámmal is sokkal többet tudunk így találkozni. Régen éreztem magam ennyire boldognak, kiegyensúlyozottnak, mint most. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint egy véget nem érő nyári szünet.
Anyagilag megtehetnénk, hogy itthon legyek tartósan, férjem is támogatja az ötletet.
Viszont nem tervezünk több gyereket, jövő szeptemberben kezdi a bölcsit a lányunk és úgy a napjaim fele azért felszabadul. Ovisként, iskolásként reggeltől délutánig szintén, később pedig majd jön az, hogy fontosabbak a barátok, barátnők, mint a család... Nem tudom, hogy akkor nem érezném hirtelen "üresnek" az életemet.
Aki van/volt hasonló helyzetben, megosztaná a tapasztalatait? Esetleg talált magának új hobbikat a gyerekek nagyobb korában, vagy mivel töltötte az idejét?
Köszönöm szépen a válaszaitokat előre is!
Mi lenne, ha a feltett kérdésre válaszolnátok?
Ha pedig nem vagytok háztartásbeliek, akkor nem írnátok semmit?
Nem, én boldog vagyok így is. Nem hiányzik az egyetem, vagy az, hogy dolgozzak. Nem tenne boldoggá.
Na de ha tele vagy lovéval mi a gond? Te nem háztartásbeli lennél, hanem tőkejovedelemből élő nő.
Nincs fantáziád, hogy mit csinálj, ha nem tanulsz, nem dolgozol és nincs kicsi gyereked?
Elmehetsz kiállításokra, koncertekre, elkezdhetsz francia cukraszatot tanulni vagy fuvolázni. Edzhetsz sportolhatsz egyénileg vagy kozosségben.
Nem a haztartásbeliség szokott nehéz lenni, hanem a lehetősegek (gyakran a pénz) hiánya...
Jaj, ne bántsátok! Kemény munkát végez ő, hisz a legősibb foglalkozást űzi, "luxuskivitelben". Sokaknak nem lenne hozzá gusztusa, de ő kis egyetemista kislányként csak bevállalta a vén 🌲sz szeretgetését. 🤣 Most csak élvezni akarja a munka gyümölcsét.
A járulékos költség megy a bölcsibe, ő pedig él, mint hal a vízben...
Persze, de úgy gondoltam, hogy a háztartásbeli szereppel többen találkoztak itt, egyszerűbbnek gondoltam. De így a válaszok alapján már azt is bánom, hogy kérdezni mertem...
Fantáziám van, jelenleg is járok reggelente edzeni, heti két délután spanyol órára, anyukámmal decemberben megyünk sütis workshopra. Szóval feltalálom magam, ami zavar néha és amitől elkenődöm nagyon hamar, az az egyedüllét. Ha valaki, akivel időt töltenék, nem ér rá.
A legjobb barátnőm pl. most kezdett el szeptemberben dolgozni, míg előtte minden nap találkoztunk, most legjobb esetben is heti egyszer. Én hívom mindenhová, akár a babával, akár nélküle. De nem ér rá, nincs ebédszünete, most túlórázik stb. Ilyenkor én megsértődöm, mert elhanyagolva érzem magam. Van több barátnőm, nem nagyon morzsolódott le a baba miatt senki, de az fáj, hogy a legjobb barátnőmmel keveset tudunk találkozni. Olyankor egyedül érzem magam, hiába tudom, hogy ha akarnám, találnék mást, aki eljön velem ebédelni, moziba, futni, állatkertbe, akárhová.
És ettől félek, hogy később ez csak hatványozódni fog... Babás barátnőim nem nagyon vannak, nem igazán hoznak lázba ezek a ringatók, baba-mama tornák stb. Egy barátnőm van, akinek fél éves a babája, de ők Bécsben élnek a férjével, így havonta egyszer tudunk találkozni rendesen kb.
Nem nagyon fogsz ebben partnert találni, mert itthon ez az életmód luxus. A nők többsége nem teheti meg, hogy egy gyerek után nem megy vissza dolgozni, mert kevés olyan család van, aki egy fizetésből, meg tud élni.
Én nőként pl. abszolút nem értem, hogy ebben mi a jó, szerintem ez szellemi pöcegödör, de ha neked és a férjednek ez így jó, akkor egészségetekre.
Nem kell most eldöntened, hogy mi lesz életed hátralevő részében. :) Ha most szeretsz otthon lenni és megengedheted magadnak anyagilag, akkor tedd azt!
Majd úgyis látod pár év múlva, hogy jó ez így vagy mostmár dolgoznál. Az is lehet, hogy kedvet kaptok egy másik babához.
Ne tervezz nagyon előre, mert felesleges!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!