Van, aki nagyobb gyerek(ek) mellett él háztartásbeliként? Így is szeretitek ezt az életet, hogy már nincs, aki veletek legyen 24/7, nem kell mindig babás dolgokat csinálni?

A kislányunk születése előtt joghallgató voltam, az volt a terv, hogy 1,5 éves korában ő megy bölcsibe, én pedig visszamegyek az egyetemre a maradék két évre. Tavasszal született és hiába álom jó baba, a tavaszi vizsgaidőszakot nem tudtam mellette megcsinálni. Egyszerűen képtelen voltam mellette tanulni, a tananyagra figyelni. Volt, hogy ültem mellette 2 órán át és néztem, ahogy alszik... Minden érdekesebb volt akkor, mint az, hogy leüljek tanulni. A férjem mondta, hogy emiatt ne stresszeljek, semmi nem múlik azon, hogy mikor végzem el az egyetemet, most pici a babánk, természetes, hogy ő a legfontosabb és hogy inkább vele szeretném minden időmet tölteni. De az az igazság, hogy egyáltalán nincs kedvem visszamenni a suliba. Nem csak a joghoz nincs, hanem az egész egyetemhez sem. Nagyon szeretek itthon lenni a picivel és a férjemmel, anyukámmal is sokkal többet tudunk így találkozni. Régen éreztem magam ennyire boldognak, kiegyensúlyozottnak, mint most. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint egy véget nem érő nyári szünet.

Anyagilag megtehetnénk, hogy itthon legyek tartósan, férjem is támogatja az ötletet.

Viszont nem tervezünk több gyereket, jövő szeptemberben kezdi a bölcsit a lányunk és úgy a napjaim fele azért felszabadul. Ovisként, iskolásként reggeltől délutánig szintén, később pedig majd jön az, hogy fontosabbak a barátok, barátnők, mint a család... Nem tudom, hogy akkor nem érezném hirtelen "üresnek" az életemet.

Aki van/volt hasonló helyzetben, megosztaná a tapasztalatait? Esetleg talált magának új hobbikat a gyerekek nagyobb korában, vagy mivel töltötte az idejét?

Köszönöm szépen a válaszaitokat előre is!