Miért akartok gyereket?

Én altalában csak szeretetből szerelemből.

Csak körülmenyek nem jók hozzá soha.

De olyan örömerzés az amikor szeretsz vkit es Tőle egy baba, kisgyerek.

Csak a többi az már nem öröm. Nem kis költség, nem kis energia, nem kis elhivatottság, nehéz időszakok is, a férjek meg amolyan lelépősek manapság, egyedüli anyaság, karriertörés etc ezek meg úgy nem hianyoznának.

Ez is egy ismétlődő kérdés. Szerintem ugyanolyan tapintatlan, mint megkérdezni, miért nincs.

N

Én sem akartam, és most is utálom, ha megkérdezik, miért nem. Gondolom, ugyanilyen érzés lehet, ha valakitől azt kérdezik, miért akar. Én sem értem, miért vannak annyira oda a gyerekért, de eszembe nem jutna megkérdezni, miért. Ez személyes ügy.

N

Sziasztok!

Én babát várok, mindig is szerettem volna gyermeket. Elérkezett az idő az életemben,hogy olyan társat találtam, akinél jobbat nem is találhatnék. 5 éve vagyunk együtt, 2 éve házasok, mind a ketten a huszas éveink közepén. Harmóniában élünk, ezért is mertük bevállalni. Van saját ház, stabil munkahely.

(Nem vagyunk tehetősek, de mindent meg fogunk tennit a boldogságáért, nem minden pénz kérdése, igaz, jó ha van, de én személy szerint úgy gondolom egy gyermek nevelésében vannak fontosabb dolgok is a pénznel)

Úgy gondolom, hogy mindig vannak nehézségek egy gyermek nevelését illetően, amit az adott korokban meg kell oldani.

Engem nem zaklatott fel a kérdés, inkább elgondolkoztatott ami szerintem nem rossz dolog.

Lehet, hogy nyálasan hangzik, de számomra a kiteljesedést jelenti, a szerelmünk gyümölcsét. Szeretnénk neki olyan érzelmi stabilitást, biztonságot, végtelen szeretetet, nyugalmat biztosítani, ami így leírva alapnak tűnhet, de szerintem sokan nem így nőttünk fel...

Szeretnénk boldognak látni,neki adni magunkból a legjobbat...

Várjuk ezt az időszakot, mert ezt is közösen fogjuk megélni a férjemmel. Ahogy Ő megszületik, mi belőlünk szülők válnak. Izgalmas lesz, és várjuk, hogy együtt meneteljünk továbbra is. Bármi megpróbáltatás ér minket, tudjuk, hogy együtt vagyunk és megoldjuk.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe.

Miért mennénk szét a férjemmel? Nem értem a kérdésed. Nyilván nem ismersz engem, így nem tudhatod, de nem terveztem volna vele, ha felmerülne bennem a gyanú is, hogy szét mehetnénk.

Együtt terveztünk a legeleje óta komolyan,mindent meg terveztünk. Harmónikus kapcsolat az az, hogy minden klappol, és mi nem fekszünk úgx le aludni, hogyha probléma van, nem beszéljük meg.

Tehát a felvetés nonszensz, de válaszolok.

Anyukám elvált 2 éves koromban apukáptól amit nagyon megszenvedtem. Még is felnevelt, nem is akár hogyan...

Tehát a kérdésedre a válasz, nem bánnám meg azt a kis életet,akkor egyedül küzdenék.

Kicsit úgy érzem, a hited elveszítetted egy tiszta kapcsolat iránt, a férfiak iránt. Nem mindegyik fog úgy megbántani, hidd el.