Miért nézik le azokat akik a szüleikkel laknak gyerekkel?

9. Ez ostobaság.

A mostani rezsiáremelkedés és albérlet áremelkedés sok fiatal családot vissza fog kényszeríteni a szüleihez. Egy teljesen kiszámíthatatlan döntéssorozatra nem tudnak anyagilag jól reagálni. Nem kell ahhoz felelőtlennek lenni, hogy így alakuljon valakinek az élete.

8

Legyél büszke az elért eredményeitekre.

Nyilván.Ahogy írtam, ha piripócsra szeretne költözni akkor nem viszi a ház felső szintjét.

Saját tapasztalatból merem mondani, hogy ha valaki 25-30 évesen adósságmentesen tud házat venni (nem valahol a világ végén,hanem normális helyen) akkor ott a szülők bőven beleszállnak anyagilag. Persze biztos van olyan aki egyszerre 600-700k kereseteket produkál(vagy még többet), mondjuk informatikus végzettséggel, meg van még pár, de a legtöbb fiatal adósággal kezdi.Ez sokkal általánosabb, mint amit te írsz.Meg még az örökölt ház ami szokott jellemzően játszani.

Mi is 33 évesen vettük a házunkat kp-ra.Kimentünk külföldre és letoltunk 7 évet hogy megtehessük.Nem itthon vergődtünk, mert itthon még mindig a gyűjtögetünk kategóriába esnénk.Főleg albérlet mellett.:D És nekünk a szülők nem tudtak volna segíteni anyagiakban.Biztos nagy jó szakmátok van, ha neketek ez sikerült.

Mint írtam a ház teljesen szétválasztható.Teljesen.És azért mert te úgy képzeled, hogy a gyereked 18 évesen menjen otthonról és csinálja végig ugyanazt mint te, más meg lehet nem érzi tehernek, ha a gyereke a felső lakássá alakítható területen él.De ez ahogy írtam nem törvényszerű, mert mondhatom én a gyerekemnek, hogy csillagom, hát itt a felső szint ha neki mások az elképzelései.Úgyis úgy fog lenni az életében a legtöbb dolog, ahogy ő dönt, nem ahogy mi az apjával.

Viszont én nem fikázok senkit azért ha hasonló helyzetben úgy dönt ,nem több 10 milliót költ házra, hanem csak él a lehetőségeivel.Ehhez kell egy jó családi kapcsolat.Ha az nincs szar az egész.De akkor ez a dolog ilyen formában fel se merül.

Szerintem az sem mindegy, hogy hogyan élnek együtt szülőkkel. Egy szép nagy családi házban/lakásban, ahol kvázi külön életterek vannak simán megoldható. Egy kétszobás kis panelban két család már macerásabban fér el.

Amúgy meg az élet mindent felülír. Ha nincs lehetőség külön költözni attól még az ember érik és igénye lehet családra. Azért mert egy ingatlant nem tud megengedni magának még nem jelenti, hogy a mélyszegénységbe szüli a gyerekeket halomra.

Ha az én gyerekem ide akarna hozzánk családot alapítani, nem engedném. Ez az ő személyes döntésük, hadd ne nekem kelljen megteremteni a feltételeket hozzá.

Az természetesen más, ha már megvan a családja sajátban/albérletben és beüt a crach, akkor nyilván jöjjenek és kibírjuk addig valahogy, míg egyenesbe nem jönnek. De nem engedném hogy az én életteremre apellálva induljanak az életben.

Lehet nem egyetérteni, lehet hogy más másképp gondolja, de én ezzel így vagyok. Mindenki addig nyújtózkodjon, míg a takarója ér, lehet álmodni hogy 23 évesen szülő lesz (bár nem értem minek, egy 23 éves még maga is gyerek, sőt, némely 25 éves is....), de a realitások talaján kell maradni és mérlegelni a lehetőségeket.

Én 29, férjem 36 volt, mire kész lett a házunk. Majdnem hat évig építettük. Lassan tíz éve nem voltunk külföldön nyaralni, rengeteg mindenről le kellett mondanunk. De megcsináltuk, és baromi büszkék vagyunk rá, a kapcsolatot megacélozta a közös siker, a rengeteg munka. Ezután jött a gyerek. Most már rendben vagyunk anyagilag, tervezgetjük, hogy jön életünk utazgatós része.

Őszintén akkoriban gyűlöltem az egész helyzetet, elegem volt, de ma nem csinálnám másképp. És a gyereknek is ezt kívánom, hogy élete párjával együtt teremtsenek meg mindent ami a picijüknek kell. Ha tudok, segítek nekik természetesen, anyagilag is, ha kell alapot ások, téglát pakolok, bármit, ha a céljuk megkívánja. A mi szüleink is ahogy tudtak, segítettek (szerény lehetőségük volt).

Végiggondolni az elmúlt éveket... az érzés csodás, így lettünk igazi család. Sok munka, pénz, vér és veríték árán.

Én lenézem őket. Nem érdekel ki mit gondol. Mindenkinek legyen meg a saját élettere. Építse a saját kis vackát, meggondoltan alapítson családot. A legtöbb nagyszülő ma már közel a 70-hez,kis túlzással, robotol, a belét kidolgozza. Erre nem lehet nyugalma mert a gyerek épp családosat játszik. Segítem, támogatom, amivel tudom. De hogy gyereket szüljön a nyakamra, kizárt.

Konkrét példát is tudok mondani, kedves kolléganőm az anyja nyakára szül, játssza a felnőttet, tele van adóssággal, ott hagyta az iskolát is. Nem tudom az ilyet megérteni. Nagyon bátor hogy a pucér valagára szül.

Ja és a legtöbbször nem azzal van a gond, hogy becsúszott a gyerek és látod rajta, hogy igen ő beadja a gyereket a bölcsibe es elmenek dolgozni és két év alatt összekapják magukat és ott sincsenek… hanem azzal mikor itt van 23-26 évesen felteszi a kérdést hogy megtartanátok e ?! De semmi ötlete nincs hogy hogyan tovább addig lát, hogy de cuki lesz babázni igen ám de az nem csak ennyi. Olyat még nem nagyon láttam itt, hogy valaki kész tervekkel állt volna elő csak, hogy ja amugy otthon lakom ja és munkám sincs… de, hogy ötlete sincs, hogy fog otthonról elköltözni az biztos. Vagy, hogy mennyit kell dolgozni egy baba mellet, arról fogalma sincs.

17 es voltam

Tipikus magyar mentalitás. Ha valaki így él, az csak rossz lehet.

A húgom pl. anyám házában lakik a férjével. 2 szintes ház, bár nincs leválasztva, bőven elférnek. Sajnos időközben anyu meghalt, maradt az édesapja. Mi a fenét csinálna egy két szintes házzal a kis nyugdíjával?

Így viszont van 3 felnőtt kereső ember, anyagilag is jól járnak, és mindig van aki vigyázzon a gyerekre. Szerintem ha nekik így jó, senkinek semmi köze hozzá. Ha meg nem jó, hát szóljon. Én biztos megmondanám a gyereknek, ha zavar, hogy most már el lehet költözni.