Mennyire változott meg a gyerekkel az életetek?

Én is gyakran lepasszoltam a babát, mégis gyökeresen megváltozott az életem.

Amikor nem velem volt, akkor is csak ő járt a fejemben, és még így is köré szerveződtek a napjaink, ő diktált.

Úgy látszik az ismerősöd játékbabát nevel.

12es vagyok. Ahogy olvasom a 15os válaszát, rájöttem, hogy egy hétvégénk már tényleg nem úgy telik, mint régen, valószínűleg azért nem jutott ez eszembe, mert alkalmazkodtam az új helyzethez, és ritkán sírom vissza a "döglős" hétvégéket. Mondjuk mi gyerek előtt se éltünk bulizós, utazós életet, az volt a legnagyobb program, ha kimentünk este autózni vagy nappal kirándulni, nyilván ebbe nem annyira nehéz beleilleszteni egy már 2.5 éves gyereket. Bár persze, nyilván kirándulás alatt is főleg rá kell figyelni, de nem tűnik fel, mert érdekes, hogy milyen érdeklődő az újdonságok iránt. Hétvégén délután van 2 óra csendes pihenő, most már rá bírtuk erre szoktatni, úgyhogy akkor mi is tudunk kicsit pihenni. Délután meg főzök, ők addig elvannak, na persze vannak hisztik és viták, de nem érzem most azt, hogy annyira megváltoztak volna a dolgok. De az is hozzátartozik, hogy az első 2 hónapban sokat veszekedtünk hogy ebben az új helyzetben most hogyan oldjuk meg az életünket, de akkor meg azért kaptuk az ekézést hogy miért, tudtad mire vállalkoztál, nem? :D

De aztán megoldottuk, biztos azért "szépítem " a dolgokat, mert nem tűnik nagy áldozatnak a változás.

Változik az biztos. Hogy mennyire az attól függ hogy most milyen életet élsz. Ha folyton bulizol, szeretsz sokat/sokáig aludni akkor eléggé. Akit leírtál barátnőd az nem neveli a gyereket. Sztem csak azért szülte mert kellett (férjnek, családnak... Stb). A többi pedig csak szépít.

Nagyon sokáig nem fogsz úgy, annyit és addig aludni mint előtte. A napjaidat a gyerek köré kell igazítani. Főleg az elején ha szoptatsz. Ha el akarsz menni mondjuk bulizni akkor keresni kell valakit aki vigyáz a gyerekre addig. Ha nem a kirakatba szülöd akkor foglalkozni kell vele, tanítani, nevelni, eljárni vele programokra. Ha beteg ápolni, aggódni, virrasztani. Mikor már dolgozol nincs az hogy hazamész és pihensz. És még sorolhatnám. Jobbik esetben úgy vállalsz babát hogy ezt tudod és hajlandó vagy változtatni a kedvéért. Hiszen nem ő kéri hogy megszülessen hanem te akarod. Egyedül nem tud magáról gondoskodni. Az a te feladatod és igen ez megváltoztatja az életed.

Utolsó, nekem pont a tápszeres babám etetése volt körülményesebb. Igaz, ő volt az első, rutin se volt még.

Cicis babával mászkálni egyszerűbb volt, nem kellett annyi cuccot vinni.

Nagyon megváltozik. Én sosem voltam az a rendszerkedvelő típus. Na most napirend, étkezések, alvások pontos időpontban. A napok nagyjából ugyanazok, ha nem akkor teljesen megborul a gyerek és kell 3 nap rehab, hogy visszatérjen (1 éves). Az, hogy elmenjek egy turiba 3 hét szervezés. Pedig a férjem a világ legjobbika és ahhoz képest amiket hallok, látok én szabadon élhetem a napjaim kb. :D

De...

A gyerekem fejlődésének megfigyelése, a személyiségének megismerése egy kincs számomra. Minden időszaknak megvan a maga szépsége a sok nehézség mellett. Az hogy már bújik hozzám, megpuszil... felbecsülhetetlen de tényleg. Vagy mikor kacag egy-egy viccemen.

Az anyaság egy folyamatos hullámvasút a mélységek és magasságok megélése. De úgy, hogy akár egyik pillanatban még fent vagy, 10 p múlva meg a legmélyén. Brutális... semmihez nem hasonlítható. Ha jó, akkor nagggyon jó. Ha rossz, akkor pedig pokoli.