Mennyire változott meg a gyerekkel az életetek?

Nem

Csak a az ismerősöd csak anyagilag vállalt gyereket, ès megszülte.

Az nem változott meg, hogy egyik barátomtól se távolodtam el, hobbijaim is megmaradtak, csak nincs rájuk annyi idő, vagy energiám. Főzni is ugyanúgy tudok, pedig anyám azt mondta, az képtelenség gyerek mellett. Hát én még 8 órás munkaidő után is szoktam :D

Persze egyébként hétvégén nem tudok addig aludni, ameddig szeretnék, nincsenek a férjemmel kettesben spontán programok, csak ha jön a gyerek is velünk, dehát nyilván nem teher, hogy jön ő is. Este már hullafáradt vagyok (mondjuk ez azelőtt is így volt), ilyenkor azért próbálunk vmi értelmeset csinálni kettesben, de sokszor csak fekszünk kimerülten. Férjemet semmiben sem korlátozom amúgy, ha kedve van, bármikor elmegy edzeni, motorozni, de neki sincs már rá annyi energiája, mint régen.

Úgyhogy úgy fogalmaznék, hogy átalakult az életünk, de az eredeti személyiségünk nem változott meg, a hobbijaink valamilyen szinten háttérbe szorultak, de nem lettek teljesen elfelejtve. Az első két hónap nagyon nehéz volt a gyerekkel, de mostanában csak azok a nehezebb időszakok, amikor beteg, vagy rátör a random hiszti, ellenkezés, de egyébként beleilleszkedett az életünkbe, és már a mostani állapotra tekintünk "normális életként". Nem érzékelem, hogy túl sok mindenről mondtam volna le, az meg úgyis kárpótol, hogy látom napról napra a fejlődését, meg hogy mennyivel okosabb, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt.

Teljesen megváltozott.

Azóta csak létezek, értelme már nincs az egész életnek

Valószínűleg. Sok anyuka hajlamos szépíteni, bár az számomra rejtély, milyen céllal. Talán hogy jobb színben tüntessék fel a gyereküket?

Viszont összeszedek pár dolgot, ami nálunk megváltozott, és ami miatt nem tudom elhinni, hogy másnál semmi.

Korábban ketten voltunk a házimunkára, és ezenkívül semmilyen dolgunk nem volt munka után. A hétvégék kirándulással, szexeléssel, pihenéssel teltek, tízig alvás, mozi, találkozás a haverokkal, nyugodt, rendszeres sportolás.

Most ha szabadidőt szeretnék, várnom kell, hogy a párom itthon legyen, vagy az anyukám tudjon jönni. Gyakran fenn kell maradnom este altatás után, hogy egy kis csend legyen körülöttem, és tudjam élvezni. Nem ritka, hogy időnként mégis be kell szaladni egyik-másik gyerekhez (5 és 2 évesek).

Nem alszom kockásra a fejem. Ketteske születésére belejöttem, de amikor az első gyerekem született, brutális volt az alvásmegvonás, zombi voltam hetekig.

Most a hétvége arról szól, hogy családi kirándulás, vagy ha netán a gyerekek a nagyszülőkkel vannak (ebben a korban már a gyerekek is igénylik), akkor is, és úgy általában is hozzájuk kell igazítani az igényeinket.

Nem lehet pizzát rendelni túl gyakran (bár előtte se azon éltünk), mert a gyereknek normális ételre van szüksége.

Szülés után ez intenzívebb, nem lehet megmondani, mi nem lesz jó, elég széles a skála. Nemcsak a napi teendők okoznak nehézséget, a felelősség is ijesztő időnként, amit teljes mértékben vállalunk. Embert nevelni egy három kilós kis vakarcsból. Tanítani folyamatosan, biztosítani számára mindent, nem is csak a ruhát, pelenkát, hanem olyan dolgokat, hogy legyen elég türelme az anyának mindig, és sokszor nagyon sok kell.

Sok lemondás.

Evvel nem azt akarom mondani, hogy nem éri meg, mert szerintem megéri. De mivel az ember nem tudja, mire vállalkozik, csak látja, sok olyan helyzet lesz, ami ránézésre könnyűnek tűnik, valójában meg nehéz.

A válaszokat olvasgatva, egy változás pl. a társadalomkritika erősödése. Valamiért mindenki azt hiszi, egy anya fölött ítélkezhet, beledumálhat a nevelésbe.

Ha elmész valahova a férjeddel, valaki majd megjegyzi neked, hogy nem szégyelled magad, lepasszolod a gyereked. Így könnyű, hogy a mama van vele.

De ha nem mész sehova, akkor az a baj. Miért nem bízod rá? Ez utálatos dolog, más is hagyja a nagyszülőket babázni. Sértő! Hát depressziós leszel, rossz a gyereknek, hatással lesz rá, hogy sosem pihensz, így mindenkinek ártasz.

Nem vagy kettesben a férjeddel? Tönkre fog menni a házasságod. Hívj bébiszittert vagy nagynénit, mert ez tűrhetetlen. Ha megcsal, az a te hibád lesz, mert nem adsz meg neki mindent.

Kettőt szülsz? Minek? Hogy fogod támogatni őket, ha felnőnek? Remélem, gyűjtesz nekik pénzt, és a családi is lekötött számlára megy, ha nem akkor szar anya vagy. Egyet szülsz csak? Szegény gyerek! Nem lesz testvére. Az egyik legfontosabb dologtól fosztod meg.

Stb.

Nézd meg a vilagjaro családot, keress rajuk. 4 eves a gyerekük, 40 orszagban volt már. Hajón, lakokocsiban alszanak stb.. 3 kis taskaval mennek mindenfeke, részletes beszamolokkal. Kb semmit nem változott az életük.

Nem is kell, a baba érkezik a kapcsolatban. Alkalmazkodik mindenhez.

Nálunk sem változott semmi, kivéve hogy tobb motivációm lett és rengeteget tanultam mig itthon voltam vele, most megyek egyetemre. Nincs segítségünk, párom két helyen dolgozik, en pedig csinalok minden mást itthon. Nem hiszem hogy kell segítség, anya apa mindent meg tud oldani, ha úgy élnek ahogy akarnak, boldogan. A pici ehhez remekül alkalmazkodik, neki a biztonság ahol a szülők vannak. Nem kell otthon lenni állandóan, nem kell raszoktatni olyanra amiről később le akarod szoktatni.

Az alvás mennyisége, minősége változott nálunk, meg hogy szoptatok még 2, 5 ev utan ia és kelek hozza. De ez semmi ahhoz képest amit ad.

Én csak a szüleim gyerekeként tudok nyilatkozni.

Nekik teljesen felfordult az életük miattam. Előtte egy boldog pár voltak, csomó helyen jártak, több országban.

Aztán lettem én, apám kifordult magából, anyám idegbeteg lett, többször el akartak válni miattam, egész gyerekkoromban vertek és engem hibáztattak a megromlott kapcsolatuk miatt. Egy boldog párból megkeseredett vénemberek lettek, akik egy szót sem váltanak már egymással csak kerülgetik egymást a házban.

Éz nagyon sok imserősnél, rokonnál hasonló változást látok. Na meg a sok hasonló sztori amiket a netre kiírnak.