Utál, vagy megunt a gyerekem?

Szerintem sem normális, és ugyan úgy mint az első gyermek pszichológust ajánlok. Valami bizos van, hogy még a csoki vagy a fagyi gondolata sem dobja fel. Nem verted el vagy kiabáltál vele? Némelyik gyerek nagyon senzitiv

Háát szerintem valami gond van a kapcsolatotokkal.

Totál normalis. Te vagy a fix pont, mindig ott vagy neki, te nevelés, te tiltasz, más érdekesebb neki. Nyugi. Nem utal

Magamból kiindulva írom, én voltam igen hasonló gyerek (bár az édességet imádtam): egyszerűen mindig éreztem, hogy szegény anyám nagyon off. Borzasztóan ki volt az idegrendszere, a keze is eljárt, meg valahogy az egész személyéből áradt a tömény negatív energia. Szó nem volt arról, hogy szeretetlen lennék, egyszerűen csak a gyerek megérzi az ilyen dolgokat. Sosem volt erős és egészséges kapcsolatom a szüleimmel, szeretem őket, jót kívánok nekik, de valahogy nem tudok rájuk szülőként tekinteni (nem tudom jobban elmagyarázni). Mindenképp kérjetek szakembertől segítséget, mielőtt konzerválódnak ezek az érzések!

Az is számít, hogy mióta bölcsis, mennyit van ott. Nyílván más a helyzet, ha 6 hónapos kora óta jár reggel 8-tól du 5-ig, meg megint más, ha pár hónapja jár mondjuk csak délelőtt.

Szerintem ennyi miatt még nem biztos hogy pszichológus kell... kisfiam fél éve bölcsis, neki is volt már többször hogy pár napig/hétig nem örült ha megyek, mert nagyon szeret bent lenni, volt hogy sírt is hogy ő még maradni akar menjek haza... Annyira jól nem esett de másrészt meg örültem hogy ennyire szereti a bolcsit. Aztán elmúltak ezek az időszakok és újra örül ha meglát.

ennek fenyeben en azt gondolnam hogy jol erzi magat a bolcsibe es nem akar hazamenni