Akinek volt szülés utáni depressziója, hogyan alakult később a kapcsolatotok a babával?

Fél éves korában egy csettintésre elmúlt, és úgy éreztem magam, mint aki először vesz levegőt életében. Minden annyival szebbnek és könnyebbnek tűnt, pedig ugyanúgy nem aludt, ugyanúgy állandóan nyafogott meg cipelgetni kellett, de nem éreztem nyomorultul magam közben. Elkezdtem élvezni az anyuka létet, elkezdtem meglátni az apró szépségeket a nehézségek mellett. Most 2,5 éves, minden éjjel összebújva altatom el, és mielőtt befordul oldalra aludni, a fülembe suttogja, hogy "anya szeletlek". Annyira szeretem, hogy néha fizikailag fáj. De az első fél év olyan pokol volt, hogy életem végéig félve fogok rá visszagondolni.