Szülés után megváltozott a férjeddel a kapcsolatod? Mit tettél azért, hogy minden jól menjen?

Nekünk sokat romlott az első fél évben. A kisfiunk nappal alig aludt, éjjel is kelt, kiderult h van egy súlyos betegsége, segítségünk nem volt. Szóval fáradtak, kicsit szomorúak, ingerlékenyek, érzékenyek voltunk. Nagyon sok volt a vita, veszekedés. Annyira semmiségeken kaptunk össze, h egy konkrét esetre emlékszem csak.

Aztán egyik éjjel atbeszeltuk h vagy sikerül valtaztatni v válunk. Szerencsére rövid idő alatt rendeződtek a dolgok. Hozzá tartozik h a fiunkkal is könnyebb lett, a betegségét teljesen mértékben elfogadtuk és szerintem nagyon jól kezeljük. Most tökéletesen érezzük magunkat, újra kerek az életünk. De több gyerek nem lesz 😉

Szules utani nap a parom kozolte, hogy en mar nem vagyok no a szamara, fel evre ra pedig mondta, hogy akkor en es a baba menjunk ahova akarunk.

Ilyen is van sajnos. Mondom , szules utan masnap.

Nekünk most a másodiknál romlott meg egy picit. Hozzá kell tenni,hogy anyukám a szülés előtt 3 héttel halt meg. Szóval már a kórházban depresszív hangulatba kerültem, hiába lett meg egészségesen a második fiunk.

Aztán hazajöttünk, a Nagy megkerült, szinte kezelhetetlen lett, a Kicsi hasfájós volt, én meg barom ingerült, kimerült és szomorú. Sajna sok minden a férjemen csattant, pedig becsületére legyen mondva, kitartott. Aztán kb. egy hónapja elmentem pszichiáterhez, ő behívta a kezelés végén a férjemet. Ott olyanok jöttek elő, amiről itthon valamiért nem tudtunk beszélni. Elmondta neki,hogy sajnos normális, ahogy viselkedem, elég sok mindenen mentem keresztül, nekem viszont azt mondta,hogy a férjem a lehető legjobban kezeli az elmondásaink alapján a kitöréseimet, és ezen kívül mást nem is tud tenni. Idő!

Most úgy néz ki már egyre jobban vagyunk, kezdünk visszatalálni egymáshoz. A Kicsinek elmúlt a hasfájása, a Nagy is kezdi megszokni a helyzetet.

De pont azt beszéltük, hogy amennyi rossz történt az elmúlt egy évben, ahhoz képest nagyon jól összetartottunk, tehát elég szilárdnak tűnik a házasságunk.

Sajnos nálunk is az történt, hogy a gyerekszülés után megszűntem nő lenni a férjem szemében, már CSAK anya voltam, és nem sikerült ezen változtatni. Viszont utólag be kell látnom, hogy már korábban is voltak jelei ennek, csak nem akartam róla tudomást venni.

Nekünk válás lett a vége, több év és többszöri sikertelen megjavítási kísérlet után. Hiába adtam magamra, igyekeztem nem befásulni, az exem hozzáállásán nem tudtam változtatni.

A mostani páromnál egész másképp alakul már a terhesség is, ő maximálisan partner, vele azt érzem, hogy képes lesz egyszerre apa és társ is lenni. Ég és föld a különbség.

3 - As vagyok.

Utolso, orulok, hogy vegul talaltal uj part, es vele jol alakulnak, remelem nekem is sikerul. 34 eves vagyok, remelem nem kell egyedul megoregednem :(

Apás szülés volt, ami után elmondta, hogy büszke rám és mindkettőnket nagyon szeret, ami rendkívül jól esett.

Nyilván változtak dolgok, de nem érzem, hogy negatív irányba. Türelmes velem, ha a gyerkőc miatt nehezebb napom van, ugyanakkor én is tekintettel vagyok rá, ha egy fárasztóbb munkanap után látom rajta a kimerültséget. Megtanultunk jobban együttműködni és kommunikálni, így elkerülhetünk pár duzzogást vagy konfliktust. Nem szűnt meg férfi lenni a szememben, illetve én is igyekszem, hogy ne csak anyuka legyek itthon.

Emellett szerintem nagyon fontos a tisztelet.