Miért kell a kettes-hármas bizonyítványra büszkének lenni? És miért kell azzal jönni, hogy a küzdés számít?

Tényleg gáz "büszkének" lenni 2-es 3-as bizonyítvány, de őszintén az élétben a kitűnő se biztos hogy fog érni bármit.

Én világ élétem én a kitűnő tanuló stréber voltam, mérnök vagyok mesterdiplomával. Lehet én nagyon büszke a diplomámat, meg arra, hogy csúszás nélkül, sőt elbukott tantárgy nélkül elvégeztem egy olyan egyetemet, amin kB mindenki legalább egy évet csúszik, de aztán feld.ghatom a seggembe a diplomámat, meg a büszkeségemet, mert hosszútávon nem boldogít és még csak azt sem garantálja hogy hű de nagyon jól fogok keresni.

A nagy büszkén megszerzett bizonyítványaimmal kevesebbet keresek, mint az aki 2-essel bukdácsolt általánosban, de lett belőle egy jó kőműves vagy burkoló, vagy akár csak egy tehetséges fodrász vagy egy jó esküvő szervező, esetleg egy rohadt pofátlan ingatlanos. Az életben való boldoguláshoz - legalábbis Magyarországon - nem bizonyítványok kellenek, hanem vagy valódi tehetség (nem, ötösnek lenni matekból nem tehetség) vagy kapcsolatok és jó sok bőr a képen egy kis gerinctelenséggel fűszerezve.

jó, és ha körbenyaljuk a csodálatos kis stréber kölyködet, hogy nagyon ügyesen tud szrságokat bemagolni, akkor visszább veszel magadból és megszűnsz létezni? gusztustalan szr vagy, megmondom én neked.

napi szinten dolgozok én is meg anyám is olyan gyerekekkel, akik vért izzadnak egy hármasért a bizonyítványban, és senki le se szrja, hogy mennyivel értelmesebb, tehetségesebb, érzékenyebb gyerekek, mint azok, akik jól tudnak hülyeségeket bemagolni és gondolkodás nélkül felböfögni. természetes (illetve természetesnek kéne lennie, de sajnos sok az olyan visszataszító ember, mint te, aki gyereket vállal), hogy az ilyen gyerekek szülei igyekeznek csökkenteni a külvilág mélységesen káros hisztijét a színötös bizonyítvány fontosságáról. mert egyrészt krvára számít, mennyit küzdött érte, másrészt ne aggódj, a te drága csemetét maximum egy unalmas lexikon lehet felnőtt korában is, míg ezekben a gyerekekben sokszor rengeteg potenciál van, csak valahogy túl kell őket juttatni ezen a közoktatásnak nevezett marhaságon.

Azért kedves utolsó oda ne lyukadj már ki, hogy minden kitűnő tanuló utcaseprő lesz, a tanulászavaros, kettesért vért izzadó kiskölyök meg bankigazgató..

Nyilván nem az ált. iskolás jegyen múlik az élet, de azért aki kevés tanulással jó jegyeket produkál, szerintem könnyebben boldogul az életben. (Ez nem zárja ki, hogy a rosszabb képességű is jó életszínvonalat érjen el, de több munka lesz).

Őszinte leszek, én se bírom, mikor kiírják a szülők a nagy életbölcsességüket, hogy nem a jegyek számítanak és ugyanúgy megölelgeti a gyerekét a kettesért, mintha ötöst kapott volna.

Nyilván nem csak egy érdemjegy határoz meg egy embert, de azért a kitartó, becsületes munka gyümölcsét ne vonjuk már kétségbe. Én annak a híve vagyok, hogy a gyerek a rendszeres, becsületes munkát, felkészülést tanulja meg, ne az alibizést. Persze, kivétel, ha tanulási zavarral küzd és a hármasért is meg kell harcolni, de eek a posztok túlnyomórészt nem erről szólnak...