Melyik a számodra legirritálóbb gyermekvállalásra buzdító szlogen az alábbiak közül?

Egyik szülőm külföldi, másik kontinensről származik. Már én is itt születtem, és még csak a másik nyelvet sem beszélem, de a neveltetésemmel az értékrendembe, illetve a saját magamról alkotott képbe a másik kultúra is beleivódott, és ezt a leendő gyerekeimnek is szeretném továbbadni. Szóval bár egy külföldinek egyértelműen magyarként definiálnám magam, soha nem éreztem át ezt a "nagyon-magyarságot". Nem érzem azt, hogy én vagyok a nagymagyar, aki valaha hátrafele nyilazott, vérzik a szíve Erdélyért, vagy épp hogy keresztény honfitársa lennék valakinek. Ezek a dolgok számomra inkább a történelmet jelentik, ezt, mint magyarságot nem érzem át. Úgy érzem a jelenlegi narratívában a magyarság definiálva van - mégpedig úgy, amit én nem tudok magaménak érezni. Komplexebb az identitásom ennél és azt szeretném, hogy a leendő gyermekemé is az legyen. Én nem "magyart" szeretnék szülni, mert nem egy országnak szeretnék állampolgárt szülni, egy személyt szeretnék világra hozni, elsősorban saját magának, és azért, hogy ezen a világon élhessen. Magyarként, de nem egy elszigetelt identitásba burkolózva, hanem önmaga által megtöltve ezt a szót. Ha buddhistaként, úgy, hogy soha nem eszik gulyást, és ne adj' isten még csak nem is szokása mindenre panaszkodni, akkor úgy.

Nekem az "Életre szóló kaland". Égnek áll a hajam tőle.