Miért vállalnak az emberek gyereket, ha boldogtalanabbak lesznek tőle, mint korábban voltak?

Egyébként mikor a rokonaim gyerekére kellett vigyáznom, akkor is nagyon rosszul éreztem magam nap végére, pedig el voltam velük. Alig vártam, hogy vége legyen, pedig nem nekem kellett pelenkázni, meg takarítani utánuk. Fel tudom mérni ilyenek alapján, hogy nekem megéri-e ez az áldozat, vagy inkább szabadságra vágyom. Azért egy gyerek legalább 18-20 évre, de inkább egy életre leláncolja az embert. Van, akinek való ez, van aki, meg beleőrül és a gyerek életét is pokollá teszi. Szerintem sokkal jobb, ha valaki még időben rájön, hogy ez nem neki való és nem utólag derül ki, mikor már gyereke van.

Azért az emberek legalább negyede alkalmatlan szülőnek, rengeteg embernek volt és lesz traumatikus gyerekkora. Mennyivel jobb lenne, ha nem lenne társadalmi nyomás, hogy mindenkinek gyereket kell vállalnia.

"Általában nem a gyerekmentes emberek szivatják a gyerekeseket, hogy miért vállaltak."

Tisztelet a kivételnek, aki normális stb, de a mentesek között is vannak akkora p.rasztok, hogy az valami durva. Van egy külön facebook oldal ahol szidják a másik oldalt, bár a kommentelők lehet durvábbak, de undorító miket olvastam onnan...

Semmi joguk úgy leírni senkit, hogy utolsó ösztönlények, akiknek semmi más életcélja és ész nélkül szaporodnak mint az állatok, stb....

Nálam pont fordítva: azóta vagyok igazán boldog, hogy van gyerekem!!

És még mielőtt valaki nekem esne, hogy akkor előtte milyen életem lehetett: hát minden volt, csak nem unalmas. A húszas éveimben bejártam Európát és a Közel-Keletet. Sokat utaztam, éltem külföldön, rengeteg barátot szereztem a világ minden tájáról. Nemcsak megkóstoltam, de a helyiektől és gyarmatországokból érkezett bevándorlóktól megtanultam elkészíteni is mindenféle egzotikus ételt pl. francia, török, jamaikai, fülöp-szigeteki vagy indiai.

Annyit repültem, hogy egy jó darabig reptérnek a közelébe sem vágyom.

Még sorolhatnám mennyi mindent láttam, tapasztaltam.

Mégis csak pillanatnyi örömöket éltem át, nekem az igazi boldogságot a gyermekem adja. Pedig a férjemen kívül semmiféle segítségem nincs.

Sokminden van amire nem lehet felkészülni, mert nem mondja senki mire számíts…

Fáradtság - igen, nem fog senki anyuka helyett kikelni az ágyból a síró gyerekhez

Ebből következik, fáradt vagy, tompa, ingerlékeny, kedvtelen, befásult, ha valaki vigyáz a gyerekre pihenni fogsz

Hízás, mellek megereszkedése, striák - egy nőnek ezek fájó pontok

Nincs szabadidő, folyton menni kell védőnőhöz, orvoshoz, anyós-anyád folyton faggat és nyaggat

Kaki kérdések, állandó pelenkázás

Hozzátáplálás, mikor mit ehet, de neki mégsem ízlik, nem eszik stb

Ha valamit nem csinál “időben” azon aggódni fogsz

Betegségek, álmatlan éjszakák a fogzás miatt, takony-láz-köhögés-hányás hirtelen jön és megy, gyógyszerek mit adj mikor, orvoshoz náthával nem tudsz menni

szépen lassan megszokod és megtanulod kezelni

Óvoda - 2 nap után hazaküldik, mert beteg lesz, persze otthon vígan tombol tovább

Mire megszokja jön a suli, a sok tananyag, különórák és hipp-hopp felnőtt, önálló ember lett, aki csak pénzt kér :)

Mókuskerék, strapás végetnemérő meló, tele aggodalommal és kérdéssel. Mindig leszek akik jobban tudják, akik jól megmondják mit csinálj, es mire rájössz felnött a gyereked és nem élvezted a pillanatokat (mert valamivel mindig megrémítettek)

"Fáradtság - igen, nem fog senki anyuka helyett kikelni az ágyból a síró gyerekhez"

Apuka is kelhet

Vannak akik tényleg vágynak rá, ők élvezni is fogják a gyerekes életet.

Mások meg nem vágynak rá, és ennek megfelelően képesek felelősségteljes döntést hozni. Miszerint nem vállalnak gyereket.

Aztán vannak akiknek viszont nincs annyi önismeretük, hogy belássák az alkalmatlanságukat, nem gondolkodnak előre, és nagyon felelőtlenül hoznak meg életre szóló döntéseket.

Aztán Utólag siránkoznak, hogy kínszenvedés az egész, illetve lényegében engedtek a társadalmi nyomásnak, mert a csapból is az folyik, a gyerekvállalás micsoda öröm, boldogság és rózsaszín vattacukorfelhőnek van beállítva az egész, pedig cseppet sem az.

Számát sem tudom, hàny embertől hallottam/ olvastam olyan véleményt, miszerint gyerek az kell, és aki nem vállal az egy önző szar ember, karrierista/lusta stb stb. Ennél sokkal cifrábbakat is.

Évente többször megkapjuk ezeket mi is a házastársammal, mert mi nem szeretnénk gyereket.

Mi soha nem kérdeztük senkitől mert ez magánügy ( meg nem is érdekel minket, hogy ki akar gyereket ki nem), tőlünk viszont sokszor kérdezik, mind gyerekesek, hogy nekünk mikor lesz már.

Erre pedig bizonyos embereknek nem lehet megfelelő választ adni. Ha megmondjuk, hogy nem akarunk gyereket, visszakérdeznek, hogy miért. Ha elmondjuk őszintén, hogy azért, mert nem vágyunk rá, és mert számunkra csak teher lenne, megnehezítve az életünket, így vagyunk boldogok kettesben, akkor az a pofátlan válasz jön, hogy önző szemetek vagyunk, bár a szüleink is így gondolkodtak volna🤣. Mikor senkinek sem ártunk vele. ( A szüleink döntéséhez pedig semmi közünk, és nem is kötelességünk valami birkaként utánuk menni, ha nem akarunk)

És valahol minden ember a saját boldogságát keresi az életben.

Ki gyerekkel, párral, ki csak párral, ki egyikkel sem, csak szingliként. Mégis csak mi vagyunk elítélve.

Ha a gyerek NEM vállalás önző, úgy a gyerekvállalás is az. Szóval az " önző" érv eléggé öngól.:)

Ha azt mondjuk ez magánügy, akkor bunkók vagyunk, mert nem lehet velünk beszélgetni. Mintha csak gyereknemzésről lehetne egymással beszélgetni... Kész röhej ahogy egyesek megnyilvánulnak. Vagy sokkal inkàbb tragédia.

49. Én aztán nem garantálok semmit sem. Nem az én dolgom. Én rég meghoztam a saját döntésemet ezzel kapcsolatban, másé nem tartozik rám. Láthattad a kommentekből is, hogy sokan nagyon vágytak gyerekre és élvezik is a gyerekes életmódot. Én is látom a környezetemben ezt ( is), meg lényegében minden verzióra látok példát.

Az egyik rokonom pl rühelli az egész gyerekes életét, de csak így tudta maga mellett tartani a férjét, aki amúgy lelépett volna.

Az egyik nagyon jó barátnőm nagyon akart gyereket és imádja is minden percét.

Egy másik barátnőm pedig sajnos belecsúszott abba a hibába, hogy a családja nyomására belement a dologba , pedig voltak bőven ellenérzései. A szülei konkrétan állandóan érzelmileg zsarolták, hogy nekik unoka kell, ez az élet rendje, gyerek nélkül senki sem lehet boldog, egy nőnek az a dolga hogy szüljön, szerintük nem normális aki nem teszi ( és hasonló agyhalott baromságok). Ő meg sajnos felült ennek a sok szarságnak és hagyta magát rábeszélni. Szült egy gyereket, aki már 3 éves, de azóta is csak nyűg neki az egész. Segítség nincs, ( a nagyszülők többnyire csesznek rá), a férje éli világát, eljár dolgozni, szórakozni, nyaralni. A csaj meg ott van kb egyedül a gyerekkel a nyakán és semmi élete nincs.