Szerintetek igaz az a tény, hogy minél okosabb valaki az annál boldogtalanabb?

Mint minden általánosításnak, ennek is van igaz része, de hamis is.

Az igaz, hogy nagyobb tudással, szélesebb látókörrel több problémát is meg tudsz látni, illetve az emberiség egyre nagyobb részében kell csalódnod.

De a nagyobb tudás több lehetőséget is ad megoldások megtalálására, amikkel csökkenteni tudod a hátrányos dolgokat, illetve több szabadságot ad, hogy más utakat, lehetőségeket is találhass életcélra, sikerekre, boldogságra.

Nekem az a tapasztalatom, hogy az egyszerűbb emberek éppen hogy sokkal többet panaszkodnak, mert nem látnak túl a problémáikon, sem azok megoldásában, sem más pozitívumok észrevételében.

"Ha valaki jóval okosabb, műveltebb és intelligensebb mint a többi ember nehezebb talál magának párt, barátokat, kevesebbet tudják őt igazán mélyen megérteni."

Igaz. Viszont azt a keveset, aki "megüti a szintet", sokkal jobban fogod értékelni, a velük való kommunikáció, kapcsolat sokkal nagyobb örömmel fog szolgálni, mintha lenne ezer buta barátod.

Ilyenkor a jó kommunikációs partner olyan, mint az oázis a sivatagban.

A kérdezőnek privátban éppen most ajánlottam a Sunset limited filmet, ami éppen ezt, az átlagnál sokkal okosabb ember szenvedő világképét mutatja be.

De ettől ez még nem kell, hogy általánosa igaz legyen.

Ugyebár nagyon okos ember is lehet bizonyos szempontokban szűk látókörű.

"Igaz. Viszont azt a keveset, aki "megüti a szintet", sokkal jobban fogod értékelni, a velük való kommunikáció, kapcsolat sokkal nagyobb örömmel fog szolgálni, mintha lenne ezer buta barátod."

Igazat adok neked, de kevés jó barátból is sajnos az életkor előre haladtával morzsolódnak le emberek. Pl.: külföldre költözés, gyermek születése.

NEM TÉNY!

Ez egy feltevés, ami szerintem nem igaz.

Minél okosabb valaki, annál több lehetősége van döntésekre, amelyek befolyásolják az életét.

A buta ember pedig lehet, hogy boldog egy rövid ideig - de aztán jönnek a problémák, amelyeket nem tud jól megoldani, és akkor már nem boldog!