Miért hiszik azt egyes emberek hogy a tudomány már mindet felfedezett és amit feltételez azt már bizonyított tény?

Miért hiszik azt egyes emberek, hogy mások azt hiszik, hogy a tudomány már mindet felfedezett és amit feltételez azt már bizonyított tény?

Ez egy sokkal jobb kérdés. :p

> „Miért hiszik azt egyes emberek, hogy mások azt hiszik, hogy a tudomány már mindet felfedezett és amit feltételez azt már bizonyított tény?”

Ez könnyű: vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a gyíkemberek irányítják a földet, és hogy tachionos akupunktúrával lehet gyógyítani a rákot. Miért ne lennének, akik azt hiszik, hogy a 'a tudomány már mindet felfedezett és amit feltételez azt már bizonyított tény'?

Aki ért valamit a tudományhoz, az nem hiszi ezt. Aki kicsit elgondolkodik, az sem hiszi ezt. (Különben mire adnának Nobel-díjat?) Lehet, hogy van néhány ember, aki ezt gondolja, de hát ostoba, tudatlan emberek mindig is voltak, ismeretek hiányában sok embernek vannak hamis képzetei dolgokról.

#3:

Itt van egy fogalmi zavar. A tudomány az aktuálisan elfogadott modellek, elméletek alapján számol és értelmezi a világot. Egyszerűen tök felesleges minden fizikai állítás, képlet végéhez, hogy „a jelenlegi ismereteink szerint”.

Egy modellt, elméletet le lehet persze váltani. Meg elképzelni is sok mindent el lehet, akár egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat is. Még az is lehet, hogy egyszer majd sok-sok kísérlet, megfigyelés, egy új, az eddigi tapasztalatainkat jobban lefedő modell szerint még igazzá is válhat, amiről ma azt gondoljuk, hogy nem az. De valós alternatívának kezelni egy olyan „elképzelhető” dolgot, amit az égadta világon semmiféle megfigyelés nem támaszt alá, és minden megfigyelésből kialakított modellünknek ellent mond, az finoman szólva nem logikus gondolkodás, csúnyábban szóval – ne vedd magadra, nem sértegetni akarlak –, de objektíven nézve ostobaság.

Lehet, hogy mondjuk kiderül, hogy az F = m * a képlet hibás, és valójában F = m * a * 1/10^98*V. Ha ez az új képlet megszületik, és néhány mérési hibára magyarázatot ad, beleilleszkedik egy új, konzisztens, ellentmondásmentes elméletben, miközben az eddig modellünk kvázi helyességét is megmagyarázza, azzal is egybevág, akkor majd lehet ezt mondani. Amíg viszont ilyen megfigyelések nincsenek, sőt ellentmondanak az eddigi megfigyeléseinknek, az abból származó következtetéseknek, addig ilyet feltételezni vagy tudatlanságból fakadó hülyeség, vagy a fantasy világába való, és nem egy tudományos eszmecserébe.

Fotelből nem lehet tudományos eredményekkel vitázni, vagy azokat cáfolni.

"És ha vissznézzük a történelmet akkor azt vesszük észre hogy a technika és a tudomány fejlődésével mindig elképzelések dőlnek meg és újjab feltételezések jönnek létre!"

Azt hiszem, hogy a következő fordítás a blogomon (erdekesesetek.tumblr.com) akkor Asimov klasszikus válasza lesz annak a rossz helyesírású iskolásfiúnak, aki arról érdeklődött, hogy miért is kellene hinnie a tudósoknak, amikor azok folyton megváltoztatják a véleményüket és állandóan új elméletek váltják a régieket.

[link]

Asimov azzal az (általam gyakran idézett) példával szemléltette a dolgot, hogy a Föld alakjáról mit tudunk - "csak azért, mert tegnapelőtt lapos volt, tegnap, gömb, ma geoid, még nem jelenti, hogy holnap kocka lesz". Asimov rámutatott, hogy az előző modellek mindig egymásra épültek, minden rákövetkező modell képes volt úgy kiegészíteni a megelőző képet, hogy azt is magába foglalta. De olyan soha nem lesz, hogy egy új elmélet képes legyen csak úgy elvetni a korábban megfigyelt tényeket. Einsteinnek nem azért volt dolga a relativitáselmélettel, mert ne tudott volna kitalálni egy új fizikát - bárki meg tudta volna tenni. Hanem azért, hogy képes legyen MINDENT, amit a newtoni fizika modellezett, szintén megmagyarázni. És megjegyzendő: eldobtuk a newtoni rendszert? Nem, sőt az iskolában pontosan azt tanítják továbbra is! Azzal, hogy egyik modellről a másikra váltunk, nyerünk valamennyi plusz pontosságot, de kapunk egyszersmind egy sokkal nagyobb bonyolultságot. És mivel a hétköznapi körülmények között az eltérés olyan kicsi, nyugodtan használhatjuk a hétköznapi életben továbbra is a korábbi modellt.

A kérdezőnek még annyit mondanék, hogy teljesen igaza van egy bizonyos szempontból: helyes, ha ellenzi a hiszékenységet, a dogmatizmust, pértolja az önállóságot, a kreativitást.

Viszont nagyon fontos nem túl messzire menni, nem "elrelativizálni" olyan szintén fontos értékeket, mint a tényszerű megalapozottság, végiggongoltság. A puding próbája mindig az empirikus bizonyíték; ahogyan Asmimov is rámutatott, az ezek megmagyarázásának kötelezettsége megkerülhetetlen.

Akik leoltanak, általában azért teszik, mert - a témában jártasak lévén - pontosa(bba)n látják azokat a nehézségeket, amikkel egy új világképnek meg kellene birkóznia, és ami miatt végül nem lehetne teljességgel különböző az előző világképtől, max. annak kibővítése.

Én abszolút pártolom a kérd. részéről a szkeptikus hozzáállást, csak arra muszáj felhívni a figyelmet, hogy ez önmaában még nem elég.

És nagyon fontos, hogy nehogy tényleg kritikamentességbe forduljon, amikor megalapozatlan véleményeket is elkezd valaki túlértékelni és egyenlőnek tekinteni minden mással.

Kérdező, minden kornak megvan a maga vallása.

Az emberi elme úgy van kitalálva, hogy kényszeresen ki akarja tölteni azt az űrt, ami a bizonytalanságból és az ismeretek hiányából ered.

Régen erre a vallási dogma volt az eszköz, ma a tudományos alapú hipotézisek. Utóbbiak persze közelebb állhatnak a valósághoz, de tényként hivatkozni rájuk ettől még tévedés.

Kell a kapaszkodó az embereknek. Kinek ez a vallás, kinek ez a materializmus. Kinek ez a tudományos hipotézisek valódiságába vetett hit.