Miért vállalnak az emberek gyereket, ha boldogtalanabbak lesznek tőle, mint korábban voltak?

Egy igazán komoly tudományos karrier szembe állítható a gyerekvallalassal. Ezt elfogadom. Viszont ilyen meg azért nem gyakran van az embernek.

A gyerektelen második ellenpéldája az utazás általában, mint fentebb is. Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egész életen keresztül lehet utazni, pláne a magyar fizetések mellett? Évi néhány hét utazás ami reális, az egyéb időben dolgozni kell.

Engem a lányom rázott gatyába. Én kicsit fordított életutat járok be, mint a nagy többség. Szingli voltam tele tervekkel. Aztán kaptam a pofonokat az élettől és a langyos fosba maradtam.

Nem akartam gyereket, mert vagy 7-8 érvem van ellene, NEKEM miért nem kéne gyereket vállalnom. Úgyhogy itt az apuka várt türelmesen és fűzött évekig, legyen. Mégis.

Lett.

A bizonytalanságom és inkompetességem tudatát csak mélyítette bennem a kezdeti időszak. De pont ezért, mert a gyerek sokszor feszegette a határaimat és meg kellett csinálnom, mert meg kellett csinálom, és láttam, hogy működik, képes vagyok rá, így szereztem vissza az önbizalmam szépen. És mivel már másért is feleltem így azon voltam, hogy olyan életet alakítsak ki, ahol én is boldog vagyok, és a családom is szerves része lehet.

Így cseréltem le a robot irodista munkát vállallozói létre. Ezt nem hiszem, hogy megléptem volna bármikor is. Most kényelmes a munkaidőm. Azt csinálom, amit szeretek, és van idő a családomra is.

Ugyan igaz, hogy a gyerek viszi az időt és a pénzt is, egy kötöttség, de amikor ott van, már úgy kalkulálsz az életben, hogy meg kell oldani az élethelyzeteket. Amit feladsz szülőként az a kényelem. De ennyi.

Nekem most épp sok ismerősöm van, ahol az anya 2-3 gyerek akár válás után is, kezdi újra az életet és megy egyetemre, csinálja a karriert.

"Ezzel szemben nemigen tudok felidézni olyan kérdést, ahol egy gyermekes kérdező azt firtatta volna, hogy a tudatosan gyermektelenek miért nem vállalnak gyereket, hiszen az mennyi sok örömmel jár."

Hát én viszont tudok ilyen kérdéseket is. Nem is egyet. A régebbi kérdéseknél előszeretettel használták gyerektelen nőkre az ágybetét szót, az önzőt, a mihasznát és volt olyan kérdés is, amelyik konkrétan leqrvázott minden nőt, aki nek akart gyereket.

Nekem vannak gyerekeim, és ami boldogtalanná teszi, azok a kéretlen tanácsok, az undorító megnyilvánulások, amik főleg anyáktól jönnek.

Múltkor is volt itt egy kérdés a szoptatással kapcsolatban, és úgy betámadták a kérdezőt, mert nem akart szoptatni, hogy ihajj-csuhajj! Voltak válaszolók is, akik leírták, hogy molesztálták őket, emiatt ez nehézséget jelentett számára, és minden undorító mocsoknak elszidtak mindenkit, hogy a "b.szás nem okozott nehézséget", meg "biztos erőszak volt?" és társai. Azóta már törölték a kérdést is.

Könnyű mondani, hogy ne figyeljünk a bántásokra, amikor mindenhonnan azt kapod, hogy sz.r anya vagy. A védőnő is segítség myújtas helyett a puncusát vakarja, ha rá mersz kérdezni valamire, flegmáskodik, stb.

Eljött a feminizmus, vannak már komoly mozgalmak az egyenlőség terén, és a nők - különösen az anyák - egyre bizonytalanabbak. Ennek oka, hogy folyamatosan születnek meg olyan cikkek, amikben mindig az anyát hibáztatják: ha hisztis a gyerek, akkor a szülő tehet róla, ha rosszalvó a gyerek, a szülő tehet róla, stb.

"Nem tudják, hogy mit vállalnak, a neten csak a cukormázas álomvilágot mutogatja mindenki."

38-as válaszadó vagyok.

Ezt kihagytam.

És azok, akik a valóságot akarják megmutatni, azok se a valóságot mutatják. Mutatják ugyan a kamera előtt, csinike ruhákban, agyon filterezett képekkel a nehézséget (ami szintén nem valós, mert megszerkesztett, előre beállított), de kipihent, halál nyugodt hangon téve mindezt.

Éj szülés után idegesebb lettem, mindenért robbantam, tényleg mindenért. És akkor látsz egy ilyen ista mammert, és azon gondolkodsz, hogy "Bszki! Ugyanazon megy át, amin én. Több gyereke is van, mint nekem, és én miért nem vagyok ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott?". És akkor bújom az önfejlesztő oldalakat, hogy hogyan lehetnék jobb, amiben olyan tanácsok vannak, hogy az agyam eldobom.

És akkor ha el merem mondani valakinek az ilyen gondolataimat, kétségeimet, akkor "Jaj, ne foglalkozz velük! Azt se tudom, hogy miről beszélsz egyébként, én nem is olvasok ilyeneket, én a magam útját járom", aztán ő is ott zokog a fürdőszobába ugyanúgy, ahogy én. Még saját maga előtt is tagadva, hogy mi van.

Általában nem a gyerekmentes emberek szivatják a gyerekeseket, hogy miért vállaltak. Szinte mindig a magukat önzetlennek tituláló gyerekesek magyarázzák nekünk, hogy ez az élet értelme, enélkül nem teljes az életünk, úgyis megbánjuk, ki visz majd egy pohár vizet idős korunkban és egyéb elcsépelt mondatok.

Persze vannak normális szülők, akik elégedettek az életükkel, na ők nem akarják megmondani nekünk, hogyan kellene élnünk. Elhihetik, hogy az ember átgondolja az ilyen dolgokat és megfontoltan dönt, felsorakoztatja az érveket ellene és mellette.

Nem kell egymást győzködni, ez mindenkinek egyéni döntése és a párjával kell megbeszélnie, senki másnak nincs beleszólása.

Én magam pl nagyon klassz életét élek, bár anyagilag nehéz még egyedül is és a génjeimet sem akarom átörökíteni, nem bírom a hisztit, meg úgy általában a gyerekekért sem vagyok oda. De maximálisan megértem, akinek ez fontos és tiszteletben tartom. Így kéne mindenkinek hozzáállni, senki sem jobb a másiknál, csak azért, mert van/vagy nincs gyereke. Mindenki éljen úgy, ahogy neki jó.