Miért van az, hogy minél több a pénze valakinek, annál boldogtalanabb?

Hát ez az oldal már tényleg napról napra egyre színvonaltalanabb, ettől a sok általánosító, meg kitalált kérdéstől..

Van akinek noncs pénze és boldogtalan, van akinek nincs pénze de boldog, van akinek van pénze és boldogtalan, van akinek van pénze és boldog. Ezer oka lehet, a pénz hiánya vagy meglététől függetlenül. Van aki mások szemében sikeres, de a családi élete romokban, vagy sikeres, de még többet akar, vagy teli van pénzzel de sok szarság szárad a lelkén amiket megbánt, stb...feltehetnéd az általam említett variációk bármelyikét, sose lehet ezekre a dolgokra egyértelmü választ adni.

Azért, mert ez nincs így.

Alapvetően nem a pénztől lesz valaki boldog. Elcsépelt közhely, de egymilliárd forint sem fogja megkérdezni, hogy milyen napod volt, és nem fog szívből jövően átölelni.

Az is igaz, hogy a sok pénz sok problémát is rejt. Ha nem is közvetlenül, de közvetetten mindenképp. Én ledolgozom a napi 8 órámat, és a magam ura vagyok. Egy vállalatbirodalom feje nem engedheti meg magának ezt a "lazaságot". Aki kevesebbet foglalkozik a pénzkereséssel, annak több lehetősége és ideje marad az élet többi szegmensével is foglalkozni.

De azért a másik oldalt is nézzük meg: én kevés igazán boldog nincstelent láttam életemben. Nem gondolom, hogy a boldogság csúcsa úgy élni, hogy amiatt kell aggódnod, vajon tudsz-e fűteni télen, vagy lesz-e mit enni holnap. Az az ismerősöm sem tűnt túl boldognak, aki 20 éve a gyárban robotol, van, hogy napi 10+ órát, és így is nyomorognak. A férje elhagyta, mert "túl keveset foglalkozott vele a munka mellett", egyedül nevel 3 gyereket, és nem tűnt maradéktalanul elégedettnek az életével.

Én inkább az életmód és a boldogság között tudnék komolyabb összefüggéseket felfedezni. Persze, az életmód meg összefügg a pénzzel, de ez nem ilyen egyszerű, egyenes arányosság, hogy egy lineáris függvénnyel ábrázolható lenne.

Nekem minél több pénzem van, annál boldogabb vagyok. Hogy miért? Van sajét otthonom, jó autóm, izgalmas helyekre mehetek egy évben többször, rengeteg hobbim lehet.

Az, hogy az ember a pénzzel boldogtalanná válik, azért van, mert minél gazdagabb valaki, annál több irigyese lesz. Ezt mi is tapasztaljuk a férjemmel. A magyar ember brutálisan irigy, tíz fillérért kikaparná bárki szemét. A saját családunk is beszólogat, a régi barátok, amint nem tudtak velünk többet méricskélni, ki a sikeresebb (mert már egyértelművé váltak a nagyon különböző erőviszonyok), azóta alig keresnek, hiába maradtunk ugyanazok az emberek. Régen mi voltunk a lesajnált kis senkik, akiknek sok álmuk volt, de senki nem hitt bennük. Most, hogy 99%-át elértük a kitűzött céloknak, már magyaráznak, hogy "jól megy", és minden egyes saját költésünket sajnálják tőlünk. Pl a francnak sem kell a beszólogatás, mikor utazni megyünk, hogy elrontsák a kedvünket olyan rosszmájú megjegyzésekkel, amikkel a családtagok szokták ("én oda nem mennék", "minek kell annyit utazni?"...stb.). Egyszer, mikor egy komolyabb útra elmentünk, az egyik barátnak hitt szomszéd, aki tudott az útról, körbekiabálta velünk a társasházat, míg elvoltunk. Így már nem bízunk senkiben. Akinek csak addig vagyunk érdekesek, míg az általa játszott alá-fölérendelt viszonyban mi vagyunk a gyengébbek, az sosem volt igazi barát/jó családtag. Ez elmagányosodáshoz vezet, de szerintem még így is megéri, mert ezek az emberek amúy sem értek semmit sem, viszont a pénzem és az élményeim az enyémek maradnak.