Miért vállalnak az emberek gyereket, ha boldogtalanabbak lesznek tőle, mint korábban voltak?

Nem lesz boldogtalan az ember a gyerekvállalás után(legalábbis a legtöbb ember nem), maximum érzelmi hullámvasútra vált jegyet.Ha nehezebb az aktuális életszakasz akkor épp völgyben van érzelmileg, aztán meg jönnek a csúcsok mikor minden oké.

Volt ma már egy kérdés az is a társadalmi nyomáson rágódott.Én ebben nem hiszek.Felnőtt ember nem hagyja hogy a feje felett döntsenek, nem vállal másért felelősséget ha nem akar.Ez csak kifogás adott esetben ha valaki menetközben csalódik,mert valami habos, babos csodát várt és nem csak rózsaszín hanem sokszínű lesz a történet.

Én nem bánom a gyerekem.

Én úgy érzem, amióta anya vagyok, azóta egy olyan űr került betöltésre az életemben, aminek a létezéséről addig nem is tudtam. Pedig én aztán reggeltől estig tökéletesen jól feltaláltam magam, soha nem unatkoztam, éltem az életem, szerettünk randizni, szóval kicsit se volt sivár, és mégis.

Én környezetemben sok baba született, szóval én azért láttam, hogy fárasztó is lehet, de mondjuk átélni sokkal durvább volt (hasfájós, nem alvós, csakkézbenjó babám volt az első pár hónapban). Elmagyarázni se tudom másoknak, mert egyszerűen nem érthetik, bele se gondolsz, hogy milyen a gyakorlatban, amikor tényleg szó szerint nem aludtál hetek vagy hónapok óta. Hiába hallja ezt valaki a gyerekvállalás előtt, hiába hiszi el, hogy így van, egyszerűen nem értheti, hogyha a gyerek aznap 16x kel éjjel, vagy hajnali 4kor fossa magát tarkón, akkor nincs kiszállás, nincs hétvége, nincs szünet, csinálni kell újra és újra és újra. Sosincs olyan, hogy félrerakom most 3 órára, mert már elég volt, nem bírom, hacsak nem segít valaki, de az se ugyanaz.

De én akkor se bánom, nem mondom, hogy néha nem nehéz, de spec az én életem csak jobb ettől. Egyetlen nehézségről se mondanék le, ha nem lehetne cserébe a kisfiam. És én általában másokon is ezt látom. Imádják a gyerekeket, de persze attól még nehéz.

Van, aki boldogtalan lesz tőle, de ezt nem lehet így általánosságban kijelenteni. Van, aki másképp lesz boldog, mint a gyerek előtt, és van, aki olyan problémákra döbben rá, amik már a gyerek előtt is jelen voltak, csak a szülés után erősödtek fel (pl. addig a szőnyeg alá söpört párkapcsolati gondok).

Nyilván úgy vállal az ember gyereket, hogy a pozitív dolgokra koncentrál, és reménykedik, hogy szerencséje lesz. Senki nem úgy áll neki direkt, hogy na most megszopatom magam :D

Mert az átlag nem boldogtalan lesz, hanem boldog, kiteljesedik az élete, és el se tudja képzelni, hogy korábban mi töltötte ki a szívét.

Nőből anyává válni, életet adni, átélni a szülés katarzisát, igazi családdá lenni, aminek ráadásul te vagy a középpontja, látni nyiladozni az értelmet egy kis embernek, megérezni a szeretét és ragaszkodását, az olyan boldogság, amit hiába magyarázunk, ezt meg kell élni. Az én szemembe te enélkül örök gyerek státuszban maradsz. Egyáltalán semmi fogalmad nincs az életről.

A legjobb két dolog, ami történt velem, a két gyerekem születése. Azóta a legnagyobb örömöm mindig az, ha őket örülni látom. Arra pedig nincsen szó, mennyi szeretetet kapok tőlük.

Nem értesz semmit az életből, kérdező.

Jól írják előttem, az ilyen gyerekellenesek semmit se tudnak az életről.

Az önzőségetek, gyerekes gondolkodasotok miatt az igazi élet számotokra el se kezdődik.

De azért érdekes látni, hogy ebből valakit ti is érezhettek, mert állandóak itt kerestek megerősítést.

Amúgy engem nem zavar. Így is sokan vagyunk.