Az apának csak kötelességei vannak, jogai nincsenek?

Én nem gondolnám, hogy az apának ne lennének például olyan jogai, hogy beleszóljon a gyerek öltözködésébe, mert ennek a kérdésnek van egy olyan oldala is, hogy egyáltalán bele akar-e szólni vagy magasról tesz az ilyen apró dolgokra. Ha érdekli, hogy mi van a porontyon, akkor "papíron" ugyanannyi súlya kellene legyen az ő szavának is, mint az anyukáénak, hiszen azt a gyereket (ideális esetben) mindketten akarták, mindketten tettek érte - itt most nem csak a biológiai részére gondolok, hanem többek között pl. az anyagi feltételek megteremtésére.

Egészséges kapcsolatban a szülőpár meg tudja beszélni ezeket a dolgokat egymás között. Beosztani a kötelességeket és úgy meghozni a picivel kapcsolatos döntéseket, hogy egyik fél se érezze azt, hogy neki csak a gyereknevelés "rossz része" jut. Ergo szerintem nincsenek olyan dolgok, amibe az apa "legálisan" beleszólhat vagy nem szólhat bele, csak sok kapcsolatban/házasságban nincs meg a jó kommunikáció és/vagy az egymáshoz jól alkalmazkodni tudás.

"Mondd kedves kétgyermekes anyuka, mondd el neked lett volna időd, energiád, kedved fejni, ha amúgy nem akarsz, csak hogy boldog legyen a férjecskéd? :)"

Igen, lett volna energiám és kedvem is fejni, mert nagyon jó házasságban élek, amibe az is beletartozik, hogy a férjem segített mindenben, úgyhogy nem voltam hulla.

Simán megtettem volna ennyit a férjemért, bár nekünk tényleg jó a kapcsolatunk.

Hát nálunk pl ugyan annyira szól bele a férjem a gyereknevelésbe mint én.

Ő is ugyan úgy vesz neki ruhát, ő hordja oviba, ő döntötte el pl, melyik oviba irassuk. És még sorolhatnám.

Viszont hogy azért fejjek, hogy ő is etethesse... kizárt dolog. Ez az én feladatom. En nem fogok azért plussz munkát adni magamnak, hogy ő is átélje. Nem éli át mert a szoptatas meg a cumisüvegből etetés koran nem ugyan olyan élmény. Az meg hogy a cumizavarról így beszélsz, ha átélnéd meggondolnád 2x is

A cumizavar nemcsak az lehet, hogy nem fogadja el a mellet többé. Nekünk a cumizavar abban csúcsosodott ki, hogy rosszul kezdet szopni. Még újszülött korában sem fájt, ha szoptattam, viszont utána elkezdett kisebesedni a mellem, majd begyulladt és pangó csatornák jöttek létre. Elkapott a tejláz, volt hogy úgy szoptattam, hogy a fogaim közé tetrát tekertem és arra haraptam, mert annyira fájt. Aztán eljutottam vele az ambulanciàra, ahol a sebész már levette a vért is, hogy majd felvághasson. Mondta, hogy el kell apasztani a tejem, mert az antibiotikum kúra nem hatott. Csak annak köszönhetem, hogy végül mégsem tártak fel, mert az ultrahangos is keresztűl ment ezen. Ő mondta mit kell csinálnom, hogy gyógyulhassak.

Aztàn a sebes, besült mellböl nem szoptathatham, így a másik vett át minden munkát. Aminek az lett a vége, hogy az épp mellem 3x akkora lett, a másik gyógyult, meg eredeti méretű. Várom, hogy rendeződjön ez a dolog, mert már 4 hónapja így vagyok.

Szóval ezek nagyon érzékeny dolgok és könnyen félre tud siklani a szoptatás. Én sem gondoltam, hogy ilyen kàlváriát kell vele megélnem.