Minden támadás nélkül kérdem: mi motivál ma egy fiatalt, hogy gyereket vállaljon? Mi az oka annak, hogy gyereket szeretnétek ( akiknek még nincs)? Kifejtem

Amíg nem vágysz rá, addig nincs pro érv.

Mondjuk engem nem motivált a “pihenés” tengerparton mondjuk, hanem i kább félreraktam, mert gyerekekre vágytam.

Hozzáteszem, egy 10-12-vel lehetek idősebb, mi pont időben léptübk ingatlan ügyében.

Szintén végzősként a párommal voltam màr, és 10 év utàn vàllaltunk gyereket.. bár hamarabb vàgytam mondjuk én màr rá..

Szóval, ez olyan, mint amikor van egy célod.. másnak lehet semmi éd nem is érti, de te mindent megteszel érte..

Tudod, aki gyereket szeretne, az nem keres hozzá érveket.

Ez érzelmi kérdés.

A vicc az, hogy a gyerek nem akarása is érzelmi kérdés, csak ilyenkor az ember keres racionális érveket hozzá. És a tudatalattijába lenyomja azt, hogy ő NEM AKAR (érzelmi okból!) gyereket. A tudatos énje felé pedig az általad is felsorolt érvekkel takarózik.

Az,hogy van családom. És nagyon jó érzes. Jó érzés anyának lenni,és jó,hogy ők vannak nekem. És nem érzem tehernek,mind a mellett,hogy nyilván ember vagyok,én is szoktam kiakadni.De minden nap hálát adok értük.

De én erre vágytam mindig,biztos ez is befolyásolja.

Végzős egyetemista vagy, szóval kB 24 éves. Természetes, hogy most nem vágysz gyerekre, és ilyenkor racionálisan csak az eszervek jutnak eszedbe. Nyilvánvalóan a gyerekvallalas megkíván logisztikai feladatokat, és több a korlát (pl gyerekkel nem mész el úgy nyaralni, hogy hajnali kettőig andalogsz a városban és borozol egy étterem teraszán),de egy idő után a legtöbb ember vágyik rá, más lesz a prioritás. Egyetem után én is kifejezetten élveztem, hogy végre szabad vagyok, nem kell tanulni, csak dolgozni, sokkal több szabadidőm lett, onallosodtam, lakást vettem hitelre, amit azóta kifizettem, most egy masik lakást torlesztunk abból a pénzből, ami bejon az előző lakás berletebol, igen, van hitelunk, de nem akkora, hogy ne tudnánk kényelmesen fizetni, és ne maradna másra pénz. Az elmúlt években rengeteget utaztunk a férjemmel, élveztük az életet.

Gyermekekre mindig is vágytam, ez belső késztetés, nem racionális döntés, nyilván tudatosan vártam addig, míg meglett a megfelelő emocionális és anyagi háttér hozzá.

Még csak 3 hónap múlva fog megszuletni, szóval azt nem tudom felmerni, milyenek a szülő hétköznapjai, mikor dolgozik +gyereket nevel, nyilvan kevesebb a szabadidő, mint gyerek nélkül, de ugyanakkor szerintem teljesebb is az élet velük. Sok gyerekes családot látok, akik együtt utaznak, vagy hétvégente csinálnak programot, találkoznak a barátaikkal, jól érzik magukat, gyerekes anyukák is eljarnak kikapcsolodni, sportolni. Szerintem egy segítő férj is kell hozzá, meg igyekezni onnalosagra nevelni a gyerkőcöket (pl tanuljon egyedül, besegitsen a házimunka a, a saját dolgait tartsa rendben, nyilván ehhez bele kell fektetni az energiát, de legtöbb esetben ez még terül egy idő után)

A mai technika megkönnyíti a háztartást is.

Szumma-szummarum: a gyerekvallalas érzelmi döntés, sok befektetett energiát igényel, de rengeteg szépsége van. Amikor megersz a gyerekvallalas rá, akkor nem nyugkent fogsz rá tekinteni.

Én is végzős egyetemista vagyok, párom is van, dolgozom is egyetem mellett, ezeket azért írom, hogy lásd, kb ugyanott vagyunk ilyen értelemben.

A ház kérdése nálunk szerencsére vagy sajnos megoldott kérdés, egyiküknek sincsenek már nagyszülei, az ingatlanok viszont megvannak.

Én mostanában sokszor érzem magam fáradtnak, húzós volt az elmúlt fél év minden szempontból, emellett nyilván szeretem kipihenni magam, idegesít idegen gyerekek hisztije, sírása.

De.

Kb 14-15 éves korom óta van bennem egy megmagyarázhatatlan vágy, hogy gyerekem legyen, pl ezért járok ebbe a topicba is néha. Nyilván mivel kettőnél több agysejtem van, előbb a feltételeit fogom ennek megteremteni (normális állapotban lévő ház, munkahely minimum 2 éve a csed/gyed miatt stb) így azzal számolok, hogy kb 28 leszek, mire gyerekem lehet.

Ezt elfogadtam, ésszel belátom, hogy ha nem akarok problémákat, akkor tudok várni még pár évet.

Ugyanakkor időről időre feltámad bennem a gyerek iránti vágy - ha nagyon indokolni akarom, borzasztóan jó érzés lehet, hogy látok egy kis életet fejlődni, tanulni, ahogy egyre többet tapasztal a világból, és mindezt erősíti, ha hasonlít majd valamelyikünkre és esetleg együtt lehet hobbink.

Valahányszor felmerül beszélgetés során, mik a jövőbeli terveim, mindig szerepel közöttük 2 gyerek. Jelenleg azért tanulok, hogy jó munkám legyen, jól keressek - de csak részben magam miatt, én kevesebb fizetéssel is beérném, de ha családot akarok, muszáj elég pénzt keresni, legelő sajnos nem jár automatikusan a bárányka mellé...

Tehát röviden: belülről fakadó vágy + annak az öröme, hogy egy kis élet a szemem előtt fejlődik.