Egyedülálló anyaként a mai világban?
Olyan történetekre lennék kíváncsi,akik terhesen egyedül maradtak . Hogy csináltátok?
Közösen vállaltuk a babát,de az apuka teljesen ki van fordulva magából. A családom mellettem áll.
Egyedül tudok biztosítani magunknak egy középszínvonalat.
Tudom,hogy nehéz lesz,de megcsinálom!
Mi az első években együtt éltünk az apjával, de abszolút semmiben nem segített. Már elváltunk, nekem nagy megkönnyebbülés volt, csak könnyebb lett így. Így legalább őt nem kell eltartanom. Sokkal egyszerűbb lett az életünk, kevesebb stressz stb. Bár a fiam az első időkben utált a válás miatt, mindenért én voltam a hibás mára már nem okol ezért. Viszont még mindig pityereg néha, ami engem lelkileg megvisel, de tudom, hogy jobb ez így hosszútávon.
Sok sikert és kitartást kívánok!
Menni fog, ne aggódj. :)
Unokatesóm pl úgy oldotta meg,hogy hazaköltözött szüleihez, és mikor 3 hónapos volt a baba gyorsan keresett egy palimadarat, akinek van lakása és eltartja őket. Oda is költözött hozzá azonnal, neki csak gyes a jövedelme. Még nem volt egy éves a gyerek ,mikor újra terhes lett. Szóval úgy is lehet.
Ha szüleid segítenek, akkor könnyebb lesz, de azért nehéz lesz.
2es mitol palimadar? Egyutt vannak kozos gyerekuk is lesz. Ilyen erovel minden ferfi palimadar aki gyerekes anyaval kezd.
Vagy a gyerekes anyukaknak mar nem jar a szerelem? A gyes pedig ugyanugy jovedelem mert elotte dolgozott. Nem "csak" gyes.
Mi jol megvagyunk, szuletese ota.
Kulfoldon elunk igy nincs csaladi segitseg. Inkabb ez, mint egy rossz kapcsolat.
#3, képzeld a gyes pont azért "csak gyes", mert előtte nem dolgozott, így nem kap cserét, gyedet, "csak gyest"
Azért palimadár, mert csak azért vannak együtt, hogy unokatesomnak ne kelljen szüleinél lakni. Milyen nő az,aki a szülés után 3 hónappal, már új párkapcsolatot keres? Aki menekül valahonnan. Nekem szülés után 2 hónappal az volt a legnagyobb dolog,hogy végre nem vérzek, nem sebes a mellbimbóm, összeforrt a hegem, nem pedig az, hogy kivel jöhetnék össze.
Köszönöm a válaszokat. Sajnos lelkileg jelenleg nagyon a padló alatt vagyok. Nagyon szeretem a kicsi apját és nehéz nélküle.
Nem tudom,hogy ez fog-e változni ,de próbálok arra koncentrálni,hogy egyedül álljak helyt.
Átérzem. Gyerekkorom óta egy saját családra vágytam. Apa és anya a gyerekeikkel. Ami hónapokig meg is volt,aztán egyik napról a másikra ez eltűnt.
Nem történt semmi,ami ezt a helyzetet indokolná.
Sírni én is tudok rendesen,de aztán a picivel foglalkozok . Ez 2 hete megy …
2 hét még elég kevés idő, ilyenkor még szinte tart a sokkos állapot.
Minden rendben lesz, majd idővel meg fogod látni ennek a felállásnak az előnyeit is. Én azt kifejezetten szerettem, hogy nem kell senkinek megfelelnem, mint anya, mint háziasszony, mint nő, és senkit nem bosszant, ha otthagyom a mosatlant, vagy ha csak mirelitpizza a vacsi. Senki nem szól be, hogy hogy altatom azt a gyereket, vagy milyen hangosan és rumlisan játszunk. Nem kell plusz egy főről gondoskodnom, alkalmazkodnom, jó feleségnek lennem. Nem köt bele senki a tökéletlenségeimbe, és hogy egyáltalán hogyan vezetem az életem.
Én nagyon megszerettem ezt a szabadságot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!