Tényleg nagyon nehéz fiatal egyedülálló anyaként párt találni?

Igen.

Aki fiatalon egyedülálló anya, az valószínűleg eszetlenül vállalt gyereket, ez az igazság. Nem a saját lakással, normális végzettséggel és munkával rendelkezők vállalnak gyereket 20-23 évesen, hiszen ennyi idősen még el sem jutnak ide.

Na meg, fiatalon gondolom fiatal pasi is kellene, azok meg sajátot akarnak, ha akarnak, nem másét nevelni.

Ha fiatal egyedülálló anya vagy és párt akarsz, akkor úgysincs más lehetőséged, minthogy próbálkozol. Ha nehéz, ha könnyű.

Nézd, azt el kell fogadnod, hogy hátrányban vagy a gyermektelen nőtársaiddal szemben. Ezt azzal tudod ellensúlyozni, ha kompromisszumkészebb vagy: külsőben, anyagi helyzetben, habitusban, életkorban elfogadsz olyan férfiakat, akiket sok gyermektelen, fiatal nő kikosarazna.

Nyilván az is számít, hogy mennyire vagy csinos a magad korosztályával összehasonlítva. Egy csinos nő azért mindig könnyebben talál párt, ez így van a világ teremtése óta.

Számít az is, hogy a szüleidre (vagy másokra) mennyire tudod rábízni a gyereket. Ha alig lehet összehozni egy gyerek nélküli randit veled, akkor aránytalanul rosszabbak az esélyeid, mintha a szüleid bármikor szívesen unokáznak pár órát délután, hogy te ismerkedhess.

31éves vagyok. Jelenleg még házas (Sajnos) .

Van egy 4éves kislányom és 3éves kisfiam és most találtam meg életem párját. Neki is van egy kisfia akit nem ő nevel.

Imádja a gyerekeimet és ők is a páromat. Most fogunk összeköltözni.

Ne add fel. Megtalálod anyaként is a nagy Őt.

Dehogy nehéz. Sok ronda ismerősöm gyerek és válás utan 25-28 évesen új parral, hazassaggal és gyerekkel élnek.

A többiekhez :Szóval "régen" mindenki felelőtlenül vállalt huszonpár évesen gyereket házasság után és építette fel kozosen a tarsaval az életet, építettek házat, gondoztak kertet, állatokat és dolgoztak, majd megoregedtek együtt, gyerekeik, unokaik koreben, 40-50 ev házasság után. Ezt az eszetlen felelősséget!

Mennyivel jobb ma, vén pics*aként 40 fölött gyereket szülni :)

10hónapos a lányom

Születése óta egyedül nevelem. Kimondottan párt nem keresek, majd jön. DE! Volt alkalom, mikor az egyik "kedves" pasi, akivel néha beszéltünk kitalálta, hogy most ő találkozni akar (este 11volt, és épp az akkor 7hónapos lázas gyerekemet ápoltam) nyilván visszautasítottam, és ez nem tetszett neki, azt mondta "hívjam oda a mamáját, azért van". Ja, kössz. Mondjuk gyerek nélkül se találja ki senki az éjszaka közepén, hogy talizzunk.

A másik, én nem új apát akarok a lányomnak, nem kell őt másnak nevelnie, majd megteszem én. Mellesleg van neki apja, akkor is ha nem igazán érezhető... nyilván, ha akar, és felajánlja (nem az elején) akkor figyelhet rá, lehet vele, nem tiltom. De ha nem akar, nem kell apáskodnia. Arra megvan a megfelelő ember.

Tehát igen. Nehéz. Mert rohadtul nem egyszerű összeegyeztetni a gyereket az új partnerrel. Egyenlőre én most 100%ig a gyerekre figyelek. Aztán majd lesz valahogy

(21 vagyok amúgy)

"Szóval "régen" mindenki felelőtlenül vállalt huszonpár évesen gyereket házasság után és építette fel kozosen a tarsaval az életet, építettek házat, gondoztak kertet, állatokat és dolgoztak, majd megoregedtek együtt, gyerekeik, unokaik koreben, 40-50 ev házasság után. Ezt az eszetlen felelősséget!"

Te miről beszélsz?

Én 30 vagyok, mire iskolába mentem, a fél osztály szülei már elváltak, aztán a többinek is, abban nőttünk fel, hogy egyedülálló anyák tömegei vergődnek csóróskodva a gyerekeikkel, mert 20 évesen a semmire vállaltak gyereket apukával. Ennek a korosztálynak a javarésze elvált, aki nem, az meg pont azért nem, mert nem tudna megélni, nem akarja feladni az anyagi biztonságot, de azért utálják egymást a párjával.

A nagyszüleink generációja meg az, akiknek még ciki volt válni, akkor nem nagyon kellett attól félni, hogy anyuka egyedül marad, aztán ott is utálja egymást egy csomó ember.